Hogyan kérjünk elnézést, ha hibáztunk?

Amikor vezetők leszünk, magunk is nagy várakozással tekintünk a jövőbe, nem beszélve a környezetünk elvárásairól. Érthetően az első pillanattól fontos, hogy jó benyomást tegyünk, magabiztosnak tűnjünk vagy jó döntéseket hozzunk.

De sajna aztán nem így lesz, elrontjuk, belehibázunk, lekezelünk másokat, nehezen fogajduk el, hogy valami félrecsúszott, hiszen épp az egónkat, a státuszunkat zúzzák porig ezek az események.

Vannak, akik ilyen helyzetekben is kitartanak és a seggük védelmében magyarázkodnak és másokat hibáztatnak. A hibák elutasítása, a másokra mutogatás, a többiek lehülyézése egy ideig segíthet, hogy megtartsuk a munkánkat, de hosszabb távon általában visszaüt.

Azok a vezetők, akik kisebb csapatokat irányítanak, pl. egy bankfiók vezetője vagy egy kézilabda csapat edzője, még nehezebben tudnak vitatkozni azzal, hogy nem ők b@sz@rintották el, hiszen sokkal közvetlenebbül érintkeznek a felügyeletük alá tartozó kollégákkal. A teljesítményre gyarkorolt hatásuk is sokkal direktebben látható a belső és külső megfigyelők számára. Bármit is mondjunk, végülis mi vagyunk a főnökök, mi vagyunk felelősek mindenért, amit az embereink tesznek.

Vannak persze olyanok is, akik szeretnének elnézést kérni, de
nem tudják hogyan tegyék. 

Összeszedtem pár gondolatot számukra, hátha segít: 

  • Mondjuk ki, hogy hibáztunk. Ne másokra vagy rajtunk kívülálló történésekre tereljük a felelősséget.
  • Ne bagatelizáljuk el, ami történt. Mondjuk el, hogy milyen szörnyű pl. a szóban forgó munkahelyi baleset.
  • Vállaljuk magunkra a felelősséget. Mondhatjuk pl. azt, hogy a legjobb szándékunk ellenére a törekvéseink, próbálkozásaink kudarcot vallottak.
  • Kérjünk elnézést, akár egy egyszerű “Nagyon sajnálom.”-mal.
  • Azonnal vonjuk ellenőrzésünk alá azt, amit még lehet. Pl. hívjuk vissza a hibás terméket, kommunikáljuk, hogy mi történt pontosan. Figyelmeztessük azokat, akiket érinthet a hiba.
  • Szedjük össze és mondjuk el, hogy mit tanultunk az esetből.
  • Foglaljuk össze, hogy mit fogunk másképp csinálni. (Ezen a ponton érdemes figyelembe venni, hogy mennyire volt súlyos a probléma, ne gyártsunk szabályzatot egyetlen, ritkán előforduló problémára.) Magyarázzuk el, hogy az új folyamat hogyan bíztosítja, hogy ne forduljon újra elő.
  • Ha megoldottuk a problémát, jelezzük az érintetteknek. Még egyszer ismételjük el, hogy mi lesz másképp, mint ahogyan eddig volt.
Érdemes a fejünkbe vésni, hogy nem a hibamentes működés számít leginkább, hanem az, ahogyan a hibákat kezeljük.

Iratkozz fel blog értesítőnkre

Nem zaklatunk mindenféle áltudománnyal, csak akkor írunk, ha valami értelmes jut eszünkbe.

Kövess minket

További bejegyzések:

Az önbizalom szerepéről, megerősítésének lehetőségeiről Nr2.

Legutóbbi írásomban bemutattam 6 „életmentő technikát”, amelyekkel nehéz helyzetekben helyrállíthatjuk önbizalmunkat és ötleteket generálhatunk, hogy sikeresen kilábaljunk egy szorított helyzetből. Mai írásomban bemutatok 6 hosszútávú gyakorlatot a stabil önbizalom/önbecsülés kiépítése érdekében. Az önbizalomkutatás egyik meghatározó személyisége Nathaniel Branden (kanadai-amerikai pszichoterapeuta), „Az önbecsülés hat pillére“ című könyvében tágabb kontextusban is bemutatja az önbecsülés és az önbizalom meglétének, kialakításának kérdéseit, alább ennek kivonatát ismertetem.

Bővebben »

A jövőállóság kulcsa: a hozzáadottérték-termelő képesség

Természetes, hogy a vállalatok, vállalkozások mérettől függetlenül folyamatosan keresik a hosszú távú fenntarthatóság és növekedés kulcsát, mivel az üzleti életben nem túl reális opció a stagnálásra gyúrni. Sokan azonban a gyakorlatban csak az orruk hegyéig látnak el a mindennapi küzdelem és darálás során, ami csak a közelebbi jövőre biztosítja a túlélést. Bár vannak, akik azt is felismerik, hogy előre kellene gondolkodni, turbulens világunkban azonban baromira nehéz évekre tervezni, három-öt éves stratégiákat gyártani, mert a fene tudja, mi minden történik még addig.

Bővebben »

Kutatási beszámoló: Áttörés a vezetőfejlesztő programrésztvevők elköteleződésében

Hurrá, végre vannak adataink! Évek óta várjuk ezt a pillanatot! De mielőtt ismertetném a mini-kutatásunk eredményeit, szeretnék megosztani néhány háttérinformációt, és kontextust adni az adatelemzésünkből levont következtetéseknek. Már több mint egy évtizede fáradhatatlanul keressük a módját annak, hogy miképpen tudnánk a vezetőket rábírni olyan people management szokások beépítésére a mindennapjaikba, amelyek egyaránt szolgálják a beosztottaik és a szervezet érdekét, valamint természetesen egyúttal a sajátjukét is.

Bővebben »

Nem a távolságtartás a tekintély fő forrása. Íme 20 másik lehetőség.

Újra meg újra felbukkan az orrom előtt az az erőteljes meggyőződés, hogy egy rendes vezető nem barátkozik össze a beosztottaival, mert akkor azzal vissza fognak élni, és nem fog tudni tőlük követelni. Mintha a vezetői tekintély elsősorban a pozícióból vagy a távolságtartásból táplálkozna. Nem vitatva persze, hogy egyes embertársaink bármiféle helyzettel képesek visszaélni, felsorolnék húsz egyéb lehetséges alkotóelemet, a teljesség igénye nélkül, amiből felépülhet a (vezetői) tekintélyünk:

Bővebben »

Miért távoznak mégis a kollégák, ha egyébként normális a főnök?

Nem csak itthon gond a munkatársak, különösen a jó emberek megtartása, hanem olyan nagy és valószínűleg vonzó munkáltatóknál is, mint a Facebook. Tavaly írt egy cikket a Harvard Business Review-ban a kapcsolódó vizsgálódásaikról és tapasztalataikról három HR-esük egy Wharton professzorral együttműködésben. Szinte már természetes egy efféle cégnél, hogy a Google-hez hasonlóan van egy olyan csapatuk, akik a munkatársakkal kapcsolatos adatokat elemzik (People Analytics Team).

Bővebben »

Jön az interjúrobot. Ez jó vagy rossz hír a toborzóknak?

A mesterséges intelligencia keze kezdi betenni a lábát a klasszikusan humán területekre is. Bizarr, nem? Nem feltétlenül. Az emberek által végzett kiválasztási tevékenységek során jelentős befolyásoló hatása van az (ismert vagy nem tudatos) előítéleteknek: az első benyomás néhány másodperce vagy perce alatt bekerül a jelölt valamelyik skatulyánkba, aztán jó eséllyel ott is fog maradni, legyen az pozitív vagy negatív előfeltételezés.Olyan tényezőkre gondolhatunk itt, mint a nem, az életkor, a származás, a megjelenés, a beszédhang, a kinézet vagy a képzettség.

Bővebben »