Hogyan kérjünk elnézést, ha hibáztunk?

Amikor vezetők leszünk, magunk is nagy várakozással tekintünk a jövőbe, nem beszélve a környezetünk elvárásairól. Érthetően az első pillanattól fontos, hogy jó benyomást tegyünk, magabiztosnak tűnjünk vagy jó döntéseket hozzunk.

Amikor vezetők leszünk, magunk is nagy várakozással tekintünk a jövőbe, nem beszélve a környezetünk elvárásairól. Érthetően az első pillanattól fontos, hogy jó benyomást tegyünk, magabiztosnak tűnjünk vagy jó döntéseket hozzunk.

De sajna aztán nem így lesz, elrontjuk, belehibázunk, lekezelünk másokat, nehezen fogajduk el, hogy valami félrecsúszott, hiszen épp az egónkat, a státuszunkat zúzzák porig ezek az események.

Vannak, akik ilyen helyzetekben is kitartanak és a seggük védelmében magyarázkodnak és másokat hibáztatnak. A hibák elutasítása, a másokra mutogatás, a többiek lehülyézése egy ideig segíthet, hogy megtartsuk a munkánkat, de hosszabb távon általában visszaüt.

Azok a vezetők, akik kisebb csapatokat irányítanak, pl. egy bankfiók vezetője vagy egy kézilabda csapat edzője, még nehezebben tudnak vitatkozni azzal, hogy nem ők b@sz@rintották el, hiszen sokkal közvetlenebbül érintkeznek a felügyeletük alá tartozó kollégákkal. A teljesítményre gyarkorolt hatásuk is sokkal direktebben látható a belső és külső megfigyelők számára. Bármit is mondjunk, végülis mi vagyunk a főnökök, mi vagyunk felelősek mindenért, amit az embereink tesznek.

Vannak persze olyanok is, akik szeretnének elnézést kérni, denem tudják hogyan tegyék. 

Összeszedtem pár gondolatot számukra, hátha segít: 

  • Mondjuk ki, hogy hibáztunk. Ne másokra vagy rajtunk kívülálló történésekre tereljük a felelősséget.
  • Ne bagatelizáljuk el, ami történt. Mondjuk el, hogy milyen szörnyű pl. a szóban forgó munkahelyi baleset.
  • Vállaljuk magunkra a felelősséget. Mondhatjuk pl. azt, hogy a legjobb szándékunk ellenére a törekvéseink, próbálkozásaink kudarcot vallottak.
  • Kérjünk elnézést, akár egy egyszerű “Nagyon sajnálom.”-mal.
  • Azonnal vonjuk ellenőrzésünk alá azt, amit még lehet. Pl. hívjuk vissza a hibás terméket, kommunikáljuk, hogy mi történt pontosan. Figyelmeztessük azokat, akiket érinthet a hiba.
  • Szedjük össze és mondjuk el, hogy mit tanultunk az esetből.
  • Foglaljuk össze, hogy mit fogunk másképp csinálni. (Ezen a ponton érdemes figyelembe venni, hogy mennyire volt súlyos a probléma, ne gyártsunk szabályzatot egyetlen, ritkán előforduló problémára.) Magyarázzuk el, hogy az új folyamat hogyan bíztosítja, hogy ne forduljon újra elő.
  • Ha megoldottuk a problémát, jelezzük az érintetteknek. Még egyszer ismételjük el, hogy mi lesz másképp, mint ahogyan eddig volt.
Érdemes a fejünkbe vésni, hogy nem a hibamentes működés számít leginkább, hanem az, ahogyan a hibákat kezeljük.

Iratkozz fel a blogértesítőnkre​!

Nem zaklatunk mindenféle áltudománnyal, csak akkor írunk, ha valami értelmes jut eszünkbe.

További bejegyzések:

Még mindig inkább a képzőknek jó biznisz a coaching?

Most tette közzé a PWC az International Coach Federation megbízásából immáron negyedszer, kb. négyévente végzett globális coaching kutatásának 2020-as eredményeit. A 2016-os riportról tavaly írtam egy összefoglalót, amit most nem ismételnék meg, mert olyan eszeveszett sok újdonság nincs benne.

Bővebben »

A gépies vezetés is csak egy kapufára elég

Míg mi itt kis hazánkban azon törpölünk, hogy a vezetőként ténykedők egyáltalán halljanak arról, hogy miket illene csinálniuk ebben a szerepkörben, valamint azon, hogy ha már hallottak róla, elkezdjék végre a gyakorlatban is kipróbálni a tanultakat, a fejlettebb vezetési kultúrával bíró országokban más típusú kihívásokat kellene megugraniuk a vezetőknek.

Bővebben »

A szívás, mint értékteremtő tevékenység

Mivel egész életemben idegenkedtem a műszaki és a gyakorlatiasságot igénylő dolgoktól, sose mertem belevágni egy építkezésbe, vagy egy olyan jellegű felújításba, ahol mindent szétverünk és onnan a ground zero-ról rendesen megcsináljuk az újat.

Bővebben »

A Nagy Távmenedzsment Parasztvakítás

Attól, hogy a kereslet és a kínálat egymásra talál, még nem biztos, hogy érték is teremtődik. Érthető és üdvözlendő módon, számos vállalatnak eszébe jut mapapság, hogy segítenie kellene a vezetőinek abban, hogy miképp boldoguljanak a megváltozott, flexibilisebb munkavégzést előhívó környezetben.

Bővebben »

A lufifújás és a finghevítés népszerűsége töretlen

Még az 1990-es évek közepén találkoztam először azzal a jelenséggel a hanyatló nyugaton, hogy a semmit vagy a közepeset bőséges meleg levegővel hogyan kell ellenállhatatlanná tuningolni. Az alkalmazott módszertant az elmúlt évtizedekben hazánkban is sikerült tökélyre fejleszteni, valamint széles körben elterjeszteni.

Bővebben »

A te felelősséged, amit beviszel a munkahelyre

Nemrég találkoztam egy indianai egészségügyi szolgáltató ajtaján lefényképezett felirattal, ami az oda belépőket figyelmeztette (szabad fordításban): “Kérjük vállalj felelősséget az energiákért, amiket ide behozol! A szavaid számítanak. A viselkedésed számít.

Bővebben »

Lesz-e vajon hómofisz-áttörés hosszabb távon?

Amikor első gyermekünk született, akkor hallottam egy jópofa dumát, miszerint három dolgot csinál egy pici baba: eszik, alszik és hasonlít. Amikor pedig először tapasztalhattuk meg életünkben ezt a tavaszi karanténosdit, a gondolataikat publikusan megosztók egy dolgot csináltak főállásban: jóslatokba bocsátkoztak.

Bővebben »

Tuti önkontroll-támogató stratégiák

Úgy tűnik, hogy ha nyár, akkor a viselkedéstudománynak van szezonja nálam, legalábbis tavaly is és az idén is erre kanyarodott az érdeklődésem 25 fok felett. A LinkedIn-en és a Tudatos Vezetés Facebook csoportban indítottam egy szösszenet-sorozatot a kognitív torzításokról (legutóbbi például a veszteségkerülésről szólt, ami lentebb fontos szerepet kap), valamint nemrég blogbejegyzést írtam saját magunk megzabolázásának négyféle módjáról, valamint a túlzott magabiztosságról, Richard Thaler viselkedési közgazdász Nudge című könyve alapján.

Bővebben »

Korábbi blogbejegyzéseinket itt olvashatod: