Az önbizalom szerepéről, megerősítésének lehetőségeiről Nr2.

6 hosszútávú gyakorlat önbizalmunk megerősítése érdekében

Legutóbbi írásomban bemutattam 6 „életmentő technikát”, amelyekkel nehéz helyzetekben helyrállíthatjuk önbizalmunkat és ötleteket generálhatunk, hogy sikeresen kilábaljunk egy szorított helyzetből. Mai írásomban bemutatok 6 hosszútávú gyakorlatot a stabil önbizalom/önbecsülés kiépítése érdekében.

Az önbizalomkutatás egyik meghatározó személyisége Nathaniel Branden (kanadai-amerikai pszichoterapeuta), „Az önbecsülés hat pillére“ című könyvében tágabb kontextusban is bemutatja az önbecsülés és az önbizalom meglétének, kialakításának kérdéseit, alább ennek kivonatát ismertetem.

Regaining-Confidence-compressor

Elsőként nézzünk szembe azzal a tévhittel, miszerint az önbecsülés abból fakad, hogy sikeres vagy és ezért sokan kedvelnek.

A viselkedéskutatás eredményeinek legmanipulatívabb használói a digitalizáció nyerteseinek tartott vállalatok. Termékeik sikeressége nagymértékben épít a szervezetünkben végbemenő hormonális folyamatokra, amelyeket művileg felhasználnak és – ha nem vigyázunk, – függővé válunk termékeiktől. A dopaminciklus néven ismert hormonális folyamat egy olyan evolúciós vívmány, amely végeredményeként – konyhanyelven – jó érzés alakul ki bennünk, ha életünkben bármilyen vágyott esemény bekövetkezik, sőt arra sarkall minket, hogy ezt az eseményt megismételjünk, ami újabb adag dopamint szabadít fel bennünk, ami újabb adag jó érzést generál és így tovább…

Legyen ez egy like, vagy egy játékban elért jó eredmény, de a filmsorozatok is hasonló összefüggésekre építve bilincselik le nézőiket. Hasonló függés alakul ki a cukorral és különféle adalékanyagok segítségével előállított kényelmi ételek fogyasztása során is. A hiba onnan ered, hogy könnyen elcsábulunk és ezen téves „jó érzések” mentén éljük életünket, melyek kiváltói főként külső tényezők.

Nos, semmi baj nincs a közösségi média használatával, sőt játszani és filmet nézni is ér. A probléma ott kezdődik, amikor ezektől függővé kezdünk válni.

Tehát jó, ha az egészséges önbecsülésünk kialakítása során tisztában vagyunk ezen csapdákkal és odafigyelünk a helyes gyakorlatok kialakítására, de merre keressünk akkor ezeket?

A megoldás önmagunkban keresendő. Be kell látnunk, hogy:

  • A legtöbb (nagy) eredményhez türelem és kitartás szükséges és le kell mondanunk az azonnali jóérzésről.
  • A külső megerősítéstől való függés hátráltat bennünket az előrelépésben.
  • Csak akkor fogunk dolgozni a céljainkért, ha méltónak érezzük magunkat rájuk, mert az út során nem csak sikerek, de visszautasítások és kudarcok sora is vár ránk. Arra van szükségünk tehát, hogy képesek legyünk utóbbiakat a tanulságszerzés szükségszerű eszközeként átélni és ne a saját méltatlanságunk bizonyítékaiként értékeljük őket.

Azt szokták mondani, „az vagy, amit eszel“, én azt mondom, az vagy, amit teszel és amiket szokások szintjén is mutatsz. Mik azok a szokások, gyakorlatok, cselekvésminták, amelyek az önbecsülés és az önbizalom erősödéséhez vezetnek? Nathaniel Branden nyomán szabadon és extrém tömören:

1. A „tudatos életvitel” szokása

Érteni, tudatosítani, nem csak a minket körülvevő valóságot, de a bennünk lezajló folyamatokat is. Tudatosítani, mit miért teszünk és értelmezni mi hogyan hat ránk. Mit érzünk, gondolunk, mit szeretnénk, de azt is, hogy miért pont azt.

A tudatosság odafigyelést igényel, mert meg kell állni és végiggondolni a fenti kérdéseket és a válaszok birtokában továbblépni.

Például, amikor reggel megcsörren az ébresztőóra tudod, hogy azért állítottad be, hogy a reggeledbe beleférjenek azok a tevékenységek, amelyek fontosak számodra (pl. jóga, sport, meditáció, könyvolvasás, kinek mi…). Azért tervezted őket reggelre, hogy biztosan tudj velük foglalkozni a napi kavalkád előtt. Ezt a gondolatot este lefekvéskor tudatosítottad és segít a reggeli lustálkodás csábításának ellenállni. Te esténként mit tudatosítasz magadban?

2. Az „önelfogadás” gyakorlata

Belenézni a tükörbe, elfogadni a tényeket magunkról, tetteinkről, eredményeinkről, képességeink jelenlegi szintjéről. Mindaz, amit máig tettél, hozzájárult, hogy azzá válj, aki vagy. Lehetsz ezzel elégedett, vagy elégedetlen, de ismerd fel, hogy az, kivé válsz a jövőben, attól függ, amit ezután teszel. Őszinte nyíltsággal nézz szembe a tényekkel és konstruktívan tervezd meg a jövőt.

Az önelfogadást az életed bármelyik területén elkezdheted gyakorolni, csak a „tükörbe kell nézz”.

Például, ki ne szeretne jó fizikai állapotba kerülni, vagy elért kondícióját fenntartani? Van, akinek ez könnyebben sikerül, de van, akinek több erőfeszítésébe telik – én ez utóbbi csoporthoz tartozom. Ha elfogadod jelen állapotod és összegzed tapasztalataidat, nagyban megkönnyíti annak tudatosítását, hogy mit kell tenned a „jó formád” kialakítása, vagy fenntartása érdekében. Mindegy, hogy ez másokhoz viszonyítva sok, vagy kevés, nehéz, vagy könnyű. Te melyik csapatba tartozol?

3. A „felelősségvállalás önmagunkért” gyakorlata

Az élet döntések sorozata. A nem döntés is egyfajta döntés, amiért nem okolhatunk majd mást, legalábbis ez nem vezet minket előre, ezért jobb, ha mi hozunk döntéseket és fel is vállaljuk azok következményeit. Dönteni kell, tudatosan, önmagunkat elfogadva arról, mit fogunk most tenni, ez a cselekvés előfeltétele, bármilyen egyszerűen is hangzik.

Ez a hétköznapokban például azt jeleni, hogy amikor a tudatosan megtervezett napjainkat éljük, folyamatosan érkeznek külső hatások, lehetőségek, amelyeket felismerve elgondolkozunk és döntést hozunk. „Vajon ez most jó-e nekem, megéri-e nekem ezen hatás mentén lemondanom valamiről, amit én tudatosan megterveztem? Erősíti-e ez a lehetőség engem abban, amit akarok?” Lehet, hogy igen, de lehet, hogy nem. A tapasztalatom azt mutatja, hogy gyakrabban érkeznek számomra csábító lehetőségek, amelyekre mindez nem igaz. Nálad mi a helyzet?

4. Az „ön-asszertivitás” gyakorlása

Becsülöm vágyaimat és nem félek kinyilatkoztatni őket, sőt teszek is értük. A hibáimat elfogadom, de tudom, hogy ennél több kell, ezért az erősségeimre koncentrálok, azon képességeimre, amelyek különlegessé tesznek. Visszautasítom azt a hamis képet, amit azért mutatnék, hogy mások tetszését bezsebeljem.

Folytatva a megkezdettpéldasort, gondoljunk itt arra az egyszerű helyzetre, amikor eltervezett délutáni programodat egy kollégád, vezetőd, vagy ügyfeled egy pillanatra megzavarja azzal, hogy valami nagyszabású és nagyon sürgős terv megvalósításába akar bevonni. Ebben a pillanatban eldöntheted, mit teszel:

  1. Félbe hagyod, amiben benne voltál és átadod magad az eltérítés édes élvezetének – amúgy lehet, hogy még jól is fogod benne érezni magad…
  2. Félbe hagyod, hogy meghallgasd, mi az igény és megítéld, mennyire sürgős ez most valójában, mi a fontossága és milyen hatása lesz, ha nem hagyod magad teljesen kizökkenteni a saját terved megvalósításából…
  3. vagy egyszerűen kérsz egy kis türelmet, hogy visszatérj a nagyszabású terv támogatása céljából, amint elmédet kiürítetted és a saját teendőidet egy biztonságos állapotban félre tudtad tenni…
  4. bármi mást, amit az adott helyzetben adekvátnak ítélsz…

A kérdés igazán nem is az, hogyan döntesz, hanem az, hogy miért pont úgy és hogyan kéred azt, amire szükséged van ennek támogatása okán.

5. A „céltudatosság” gyakorlása

Életem főbb tevékenységeit egy rövid-, közép-, vagy hosszútávú cél érdekében teszem, kicsit olyan ez, mint a tudatosság. Cselekedeteimet ezen célok elérése érdekében optimalizálom és rendszeresen áttekintem a haladást, korrigálok, ha szükséges. Tudatos eredményorientáció és az eredmények fel- és elismerése.

Például, karriered építése során előfordulhat, hogy olyan dolgot kell megtenned, amivel kilépsz a komfortzónádból. Ilyenkor segít, ha felidézed azt, miért is készülsz ezt megtenni, mi a vágyott végeredmény és megtervezed a pontos lépéseidet. A komfortzóna határainak átlépése egy kockázatos dolog, könnyű elsumákolni a szükséges erőfeszítést, de sajnos akkor jobbára az eredmények is elmaradnak, jobb tehát ezt tudatosan kezelni.

6. A „személyes integritás” gyakorlása

Amiről itt szó van az a kongruencia – azaz, amit tudunk, vallunk, teszünk, azok összhangban vannak egymással – én teszem hozzá, hogy „egyre inkább”. Mind közül ez a legelvontabb és legösszetettebb dolog. hogyan tudom meghatározni, hogy a dolgok úgy mennek pont, ahogy kell és a tetteim összhangban vannak legbelső hitemmel? Nos, a rövid válaszom az, hogy hallgass a szívedre.

Világos, hogy a fenti rövid leírás, ami az én értelmezésem a könyv tartalmáról, önmagában kevés lehet ahhoz, hogy elindulj a hosszútávú önbizalomépítés útján, de kezdetnek talán annyi is elég ha elhatározod, hogy elolvasod a könyvet, vagy meghallgatod a youtube-on, vagy ennek hiányában legalább:

  1. rendszeresen áttekinted az életed főbb területeit és kiértékeled, miben éled meg a tudatosságodat,
  2. folyamatosan gyűjtöd és elemzed a tényeket, amelyek leírják működésed eredményességét és a helyzeteidben felmutatott erősségeidet,
  3. az adódó nehéz helyzeteidben megvizsgálod, hogyan tudsz egyszemélyben felelősséget vállalni anélkül, hogy bármely külső körülményt hibáztatnál,
  4. folyamatosan azt kutatod, az adott helyzetben mire van szükséged, hogy jobban érezd magad és azt adekvát módon kéred az érintettektől,
  5. életed főbb területein meghatározod a céljaidat és azokat rendszeresen áttekinted,
  6. esténként átgondolod, úgy mentek-e a dolgok, ahogy azt szíved szerint tenni akartad és feljegyzed a tanulságokat.

Látható, hogy a fenti gyakorlatok csak a gyakorló személyétől függenek és a kutatások bizonyítékai alapján mégis az önbecsülés és az önbizalom elemelkedését eredményezik. A jó hír tehát, hogy az önbecsülésed nem másoktól függ és még csak nem is attól ki tart majd sikeresnek, viszont a fenti szokások bizonyára hozzájárulnak majd sikereid fokozásához. Ha hasznosnak találtad ezt az írást, nyomj egy like-ot, vagy küldje egy kommentet, vagy csak hasznosítsd, ami segít neked :o)!

Iratkozz fel blog értesítőnkre

Nem zaklatunk mindenféle áltudománnyal, csak akkor írunk, ha valami értelmes jut eszünkbe.

Kövess minket

További bejegyzések:

A jövőállóság kulcsa: a hozzáadottérték-termelő képesség

Természetes, hogy a vállalatok, vállalkozások mérettől függetlenül folyamatosan keresik a hosszú távú fenntarthatóság és növekedés kulcsát, mivel az üzleti életben nem túl reális opció a stagnálásra gyúrni. Sokan azonban a gyakorlatban csak az orruk hegyéig látnak el a mindennapi küzdelem és darálás során, ami csak a közelebbi jövőre biztosítja a túlélést. Bár vannak, akik azt is felismerik, hogy előre kellene gondolkodni, turbulens világunkban azonban baromira nehéz évekre tervezni, három-öt éves stratégiákat gyártani, mert a fene tudja, mi minden történik még addig.

Bővebben »

Kutatási beszámoló: Áttörés a vezetőfejlesztő programrésztvevők elköteleződésében

Hurrá, végre vannak adataink! Évek óta várjuk ezt a pillanatot! De mielőtt ismertetném a mini-kutatásunk eredményeit, szeretnék megosztani néhány háttérinformációt, és kontextust adni az adatelemzésünkből levont következtetéseknek. Már több mint egy évtizede fáradhatatlanul keressük a módját annak, hogy miképpen tudnánk a vezetőket rábírni olyan people management szokások beépítésére a mindennapjaikba, amelyek egyaránt szolgálják a beosztottaik és a szervezet érdekét, valamint természetesen egyúttal a sajátjukét is.

Bővebben »

Nem a távolságtartás a tekintély fő forrása. Íme 20 másik lehetőség.

Újra meg újra felbukkan az orrom előtt az az erőteljes meggyőződés, hogy egy rendes vezető nem barátkozik össze a beosztottaival, mert akkor azzal vissza fognak élni, és nem fog tudni tőlük követelni. Mintha a vezetői tekintély elsősorban a pozícióból vagy a távolságtartásból táplálkozna. Nem vitatva persze, hogy egyes embertársaink bármiféle helyzettel képesek visszaélni, felsorolnék húsz egyéb lehetséges alkotóelemet, a teljesség igénye nélkül, amiből felépülhet a (vezetői) tekintélyünk:

Bővebben »

Miért távoznak mégis a kollégák, ha egyébként normális a főnök?

Nem csak itthon gond a munkatársak, különösen a jó emberek megtartása, hanem olyan nagy és valószínűleg vonzó munkáltatóknál is, mint a Facebook. Tavaly írt egy cikket a Harvard Business Review-ban a kapcsolódó vizsgálódásaikról és tapasztalataikról három HR-esük egy Wharton professzorral együttműködésben. Szinte már természetes egy efféle cégnél, hogy a Google-hez hasonlóan van egy olyan csapatuk, akik a munkatársakkal kapcsolatos adatokat elemzik (People Analytics Team).

Bővebben »

Jön az interjúrobot. Ez jó vagy rossz hír a toborzóknak?

A mesterséges intelligencia keze kezdi betenni a lábát a klasszikusan humán területekre is. Bizarr, nem? Nem feltétlenül. Az emberek által végzett kiválasztási tevékenységek során jelentős befolyásoló hatása van az (ismert vagy nem tudatos) előítéleteknek: az első benyomás néhány másodperce vagy perce alatt bekerül a jelölt valamelyik skatulyánkba, aztán jó eséllyel ott is fog maradni, legyen az pozitív vagy negatív előfeltételezés.Olyan tényezőkre gondolhatunk itt, mint a nem, az életkor, a származás, a megjelenés, a beszédhang, a kinézet vagy a képzettség.

Bővebben »

Lehetőségek és tévhitek az irodai környezet kialakításával kapcsolatban

Azt hiszem, azt nem sokan vitatják, hogy a fizikai környezetünk hatással van a hangulatunkra, közérzetünkre, sőt akár a motivációnkra is. Ha nap mint nap deprimáló helyen kell huzamosabb ideig tartózkodnunk, akkor az kiszívja belőlünk az életkedvet. Nem véletlenül fotózkodnak az emberek mindenféle számukra kellemes helyeken, legyen az hegytető, tengerpart, csodás kilátással rendelkező irodai tárgyaló, vagy bármi szokatlan lokáció, és osztják meg ezeket a képeket országgal-világgal (bár ennek más okai is vannak).

Bővebben »