Persze az átlagember nem nagyon olvas efféle szakirodalmat, nem úgy a marketingesek és a hivatásos kommunikátorok, valamint az őket segítő, minden hájjal megkent tanácsadók. Így aztán Cialdini könyvét, csakúgy mint több más szociálpszichológus és viselkedéstudós írását, évtizedek óta előszeretettel alkalmazzák az üzleti és a politikai kommunikációban az emberek gátlástalan manipulálására.
Cialdini legújabb, Elő-hatás című könyve (2016) viszont már szándékosan a professzionális felhasználóknak szól, így a realitásokat figyelembe véve bele is került egy fejezet az etikus alkalmazás fontosságáról. A szerző, számos kutatás alapján megállapítja, hogy a felső vezetők, bár “nagyon is tisztában vannak a hírnév sérülésével kapcsolatos (…) bizonyítékokkal, kellemetlenül nagy arányban hajlandók megkockáztatni a tisztességtelen viselkedést”. A döntéshozók fele kész etikátlan döntéseket hozni, hogy megszerezzenek vagy megtartsanak egy üzletet, és leginkább azért vállalják a kockázatot, mert nem gondolják, hogy lebukhatnak. Egyébként a bűnözéssel kapcsolatos kutatások is hasonló eredményeket hoztak az elkövetők gondolkodására vonatkozóan.
Cialdini kétféle megközelítést alkalmazott a hipotézisei bizonyítására. Egyrészt kísérleti módszerekkel dolgozott, másrészt országos szintű kutatások adatait elemezte a való világban működő cégek és alkalmazottak bevonásával. Három olyan területet talált, ahol az etikátlan vezetői működés és kommunikáció a szervezet számára komoly hátrányokat okoz, akkor is, ha a munkatársak tevőlegesen vesznek részt tisztességtelen cselekedetekben, és akkor is, ha csak rendszeresen tanúi annak:
Gyenge alkalmazotti teljesítmény
Ha az alkalmazott erkölcsi értékrendje és a szervezet általa észlelt értékrendje folyamatosan konfliktusban van egymással, akkor ez állandó stressz forrása. Cialdini szerint ez a stresszfaktor a többi ismert stresszkeltő tényezőnél még nagyobb károkat okoz a teljesítmény tekintetében. Ráadásul minél etikátlanabb a légkör, annál több stresszt éreznek a dolgozók, annál rosszabb az alkalmazottak teljesítménye, és úgy tűnik, ok-okozati összefüggés is fennáll a stressz és a gyenge teljesítmény között.
Fluktuáció
A munkatársak gyakori cserélődése drága mulatság, az éves fizetés 50-200%-ára taksálják a költségét a könyvben említett források. A kísérleti vizsgálódás több mint másfélszeres mértékű távozási szándékot diagnosztizált az etikátlanul vezetett csapatoknál, összehasonlítva azokkal a csapatokkal, ahol ilyet nem tapasztaltak a tagok. A valós szervezetek esetében a dolgozók által etikátlannak érzékelt munkáltatóknál is az önkéntes távozási szándék jóval nagyobb mértékű volt, és az indoklásban is az ehhez kapcsolódó stressz szerepelt elsődleges oksági tényezőként.
Alkalmazotti csalás és visszaélés
Cialdini figyelmeztetése így szól: “azok, akik csalnak érted, ellened is fognak” . “A tisztességtelenség kultúráját huzamosan fenntartó cégek elriasztják maguktól a becsületes munkavállalókat, és helyettük egyre nagyobb arányban csak azok maradnak, akik hajlamosak a tisztességtelen magatartásra, és akik, ha lehetőségük adódik rá, a céggel szemben is így járnak el” (sikkasztás, eszközök vagy technológia ellopása, eltúlzott személyes költségelszámolás, meghamisított beszerzési számlák, beszállítókkal vagy üzleti partnerekkel kötött külön alkuk). Kísérleti eredmények azt mutatták, hogy a tisztességtelen környezetben a maradás mellett döntők 77%-kal többet csaltak a többiek átlagánál.
A részletek és a forráshivatkozások megtalálhatók a könyvben. Ha a lebukástól nem is tart a vezetők azon 50 százaléka, akik rendszeresen belemennek a kisebb-nagyobb stiklikbe, talán a fenti három jelentős károkozó tényező eléri az ingerküszöbüket. Legalábbis a szerző bizakodó ebben a tekintetben. Sajnos én kevésbé vagyok az. Ők valószínűleg pont olyan arányban olvassák az Elő-hatást, mint amilyen arányban eljutott a fogyasztókhoz az elmúlt 35 évben a Hatás.
