Apró dolgok tesznek jobb vezetővé

Nemrég egyik ügyfelem megkért arra, hogy tartsak egy előadást a vezetőiknek valami olyasmi témában, hogy “jótanácsok ahhoz, hogy sikeres vezető legyél”. Készülés közben azon gondolkodtam, hogy tudok-e én jótanácsokat mondani. Érdekes módon mindeki valami tuti nagy mondást keres, amitől egyszerre megváltozik minden. - gondoltam. Végül arra jutottam, hogy nem igazán tudom megmondani, mi az a néhány dolog, amitől jó főnök lesz valaki.

Egy ponton az körvonalazódott bennem, hogy van viszont pár, meglehetősen unalmas apróság, ami sikeressé tehet egy vezetőt. Tapasztalatom szerint nincs nagy megfejtés a vezetés témakörében, hanem vannak önmagukban jelentéktelennek tűnő dolgok, amiket ha szisztematikusan csinálunk egyszerűen jobbak leszünk.

Megtanulhattuk például, hogy hosszú távú célokat tűzzünk ki, melyek energiával töltik fel az embereket és irányt mutatnak. Ugyanakkor ha ezek a nagy, szőrös célok az összes, amink van, sajnos nincs sok esélyünk a sikerre. A megvalósuláshoz vezető út tele van olyan pici győzelmekkel, amiket egyszerűen meg kell nyernünk. A történelem legnagyobb győzelmeiben is megtalálhatók azok az aprónak mondható, szisztematikus lépések, melyek együttesen a sikerhez vezettek. A sportban elszenvedett kudarcokról sokszor mondják azt az edzők, hogy nuanszokon múlott a siker és nem feltétlenül tudnak egyetlen hangsúlyos dolgot kiemelni. Ha a nagy, ambíciózus célokat le tudjuk bontani menedzselhető lépések sorozatára jobban fogjuk élvezni a munkát, könnyebb lesz fenntartanunk a motivációt és kevesebb stresszt kell megélnünk.

Hatékony megközelítés, ha a problémákat kisebb egységekre bontjuk, amiket az emberek könnyebben meg tudnak valósítani, így magabiztosabbá és konstruktívabbá válnak. Összességében sokkal több figyelmet kellene szentelni az apróbb lépéseknek, mint a nagy koncepcióknak.

Persze ez a grandiózus gondolkodás nem csak a vezetők esetében figyelhető meg. Több kutatás is megemlékezik arról, hogy munkavállalók, könyv szerzők, tanácsadók szuperemberfelettiübermega jellemzőket tulajdonítanak a nagy kutyáknak, dacára annak, hogy a tények mit mutatnak. Érthető ez a kognitív hiba, hiszen sokkal egyszerűbb és érzelmileg is kielégítőbb, ha a vezetés minőségét jelöljük meg az eredmények elsődleges okaként, mintha unalmas számok megértésének, apró fiszf@szoknak vagy alig számottevő tényezőknek tulajdonítanánk azt.

Pusztán amiatt, hogy egy sikerben szerepet játszanak a vezetői kvalitások, úgy kezeljük ezt az információt, mintha semmi más nem lett volna hatással az eredményre.

A nagy formátumú vezetőkről szóló sztorik élénkek, élménydúsak, a tények,  kisebb összetevők  elemzése pedig durván unalmas és sokkal kevésbé izgalmas.

Véleményem szerint azok a vezetők, akik elérik a céljaikat és azt, hogy a munkatársaik sokat és szívósan dolgozzanak, de hazavágják az embert az út során – rossz vezetők.

Mi az a néhány nuansz, ami segíthet abban, hogy jó gondolkodásmódú vezetők legyünk? Azt javaslom, figyeljünk arra, hogy a kollégáink hogyan válaszolnák meg ezeket a  kérdéseket:

  • Folyamatosan keressük a konstruktív módját annak, hogy ne legyünk túl asszertívek, de kellő mértékben érvényesítsük az érdekeinket?
  • Tartózkodunk attól, hogy az embereknek irányt mutassunk vagy visszajelezzünk nekik annak érdekében, hogy sikeresebbek legyenek?
  • Esetleg megszállottan ellenőrizzük és mikromenedzseljük minden lépésüket?
  • Kitartók és türelmesek vagyunk, nyomjuk magunkat és a többieket előre? Vagy inkább azonnali gyógymódokat keresünk a problémákra és úgy kezeljük a munkát, mintha a Vészhelyzet egy epizódjában szerepelnénk?
  • Úgy tálaljuk a kollégáknak a célokat, mint kis lépések sorozatát vagy egy nagy bonyolult elképzelést vázolunk fel?
  • Gyakran dobunk be nagy mondásokat a közösbe és nem segítünk a kollégáknak, hogy kisebb, emészthető részekre bontsák azokat?
  • Emlékezetjük eleget magunkat arra, hogy a kollégák figyelnek ránk és tartózkodunk attól, hogy olyan apróságokat csináljunk, melyek aláássák a teljesítményüket vagy a méltóságukat? 
  • Törődünk az embereinkkel, harcolunk értük, ha a helyzet úgy kívánja?
  • Ha elcsesznek valamit a kollégák segítünk nekik vagy kitesszük őket száradni? Ha elcseszünk valamit keresünk egy ártatlan beosztottat, akire rá lehet mutatni vagy beismerjük, hogy a mi sarunk?


Eszembe jutott egy régebbi történet… Egyik ügyfelem egyszer elmesélte mi mindent csinált meg abból, amiről beszéltünk és hogy azoknak milyen pozitív eredményei lettek. Érdekesnek találtam, hogy  ő volt az, akivel a legkevesebb időt töltöttem. A beszélgetés végén meg is említettem ezt neki: „Úgy gondolom, hogy kevesebb időt töltöttem veled és a csapatoddal, mint a többiekkel, és tessék, te produkálod a legfantasztikusabb eredményt. Hogy van ez?”

Elgondolkodott egy kicsit, majd ezt mondta: “Mint coach, rá kell jönnöd, hogy az ügyfeleiddel elért siker nem rólad szól. Ez a siker azokról az emberekről szól, akik azt választották, hogy veled dolgoznak. Lényegében velem is ugyanez a helyzet. A csapatom sikere nem rólam szól. Ez a siker azokról a nagyszerű emberekről szól, akik azt választották, hogy velem dolgoznak”.

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál? című ekönyvét!

Iratkozz fel a blogértesítőnkre​!

Nem zaklatunk mindenféle áltudománnyal, csak akkor írunk, ha valami értelmes jut eszünkbe.

További bejegyzések:

A meglepetés jelentősége a szokások kialakításában

Sokszor, többféle nézőpontból is írtam már arról az elmúlt években, hogy a viselkedésváltozáshoz, ezen belül például a tudatosabb vezetői működéshez édeskevés az, ha csak az emberek fejét tágítjuk válogatott menedzsment okosságokkal. Először, több mint egy évtizede, a tapasztalati tanulási megközelítés alapján abból indultam ki, hogy a változáshoz rá kell venni a résztvevőt arra, hogy a számára épp releváns tudományt egyáltalán kipróbálja a napi vezetői munkában, segítenünk kell neki azokat a szituációkat azonosítani, ahol ez majd jusson eszébe, aztán közösen reflektálni a tapasztalatokról.

Bővebben »

Apró dolgok tesznek jobb vezetővé

Nemrég egyik ügyfelem megkért arra, hogy tartsak egy előadást a vezetőiknek valami olyasmi témában, hogy “jótanácsok ahhoz, hogy sikeres vezető legyél”. Készülés közben azon gondolkodtam, hogy tudok-e én jótanácsokat mondani. Érdekes módon mindeki valami tuti nagy mondást keres, amitől egyszerre megváltozik minden. – gondoltam. Végül arra jutottam, hogy nem igazán tudom megmondani, mi az a néhány dolog, amitől jó főnök lesz valaki.

Bővebben »

Miért csak a jót éri meg jól csinálni?

A napokban egy újabb ügyfelünk kezdett érdeklődni nálunk lean szemléletű vezetés támogatása iránt. Szokás szerint az elmesélés eleje a hatékonyságról szólt. “Azért van most szükség a lean vezetői szemlélet meghonosítására,…” mondta, “…mert elértük azt a költségszintet, amit már nem tudunk tovább tolerálni és finanszírozni az üzlet növekedése mentén”.

Nos, igen, lehet ilyen helyzetekben azzal foglalkozni, hogy amit csinálunk, azt csináljuk hatékonyabban és akkor a lean valószínű választás.

Bővebben »

Három hozzávaló, amivel jobb képzéseket fogsz tartani

Még mindig meg tudok lepődni rajta, milyen nagyra értékelik az emberek, amikor egy képzési programon (1) nem untatjuk őket halálra, sőt, úgy érzik, hogy gyorsan eltelt a nap, (2) folyamatosan aktivizálva vannak, és (3) tudják is használni valamire, amivel foglalkoztunk. Vélhetően az áll a háttérben, hogy ezeken a területeken jelentős kontrasztot érzékelnek korábbi tapasztalataikkal összehasonlítva.

Bővebben »

Milyen hatást gyakorolsz másokra?

Vezetőként, edzőként, tanárként leginkább abban méretünk meg, hogy milyen hatást tudunk másokra gyakorolni. Többet, magasabb szintű teljesítményt tudtak magukból kihozni (akár olyat, amit ők se gondoltak volna)? Szemléletmódjuk formálódott? Sikerült fejlődniük, tanulniuk? Kipróbálták a gyakorlatban, amit elméletben már tudtak? Megvalósítottak olyan dolgokat, amikről korábban csak beszéltek, urambocsá képtelenségként emlegettek? Átugrották a saját árnyékukat? Karrierjükben előreléptek?

Bővebben »

Mit tudott Mátyás király a „lean leadership”-ről?

Mondhatnánk erre, hogy „Kit érdekel?” Nos, ez esetben arra következtetnék, hogy a kedves olvasó sem Mátyás király legendája, sem pedig a vezetés ezen kifinomult gyakorlatrendszere iránt nem tanúsít érdeklődést…

Azért bízva abban, hogy lesz, aki egyik kategóriába sem esik, összeszedtem néhány párhuzamot.

Bővebben »

Megéri nemet mondani egy ügyfélnek?

Néhány nappal ezelőtt egyik ügyfelünk kiemelt értékesítőivel azon dolgoztunk, hogy hogyan építsenek be szűrőket az értékesítési folyamatba, annak érdekében, hogy az hatékonyabb legyen, időt és energiát spóroljanak a felesleges körök, illetve egyeztetések számának minimálisra csökkentésével. Sok lehetőség jön velünk szembe, fontos lehet mérlegelni, hogy melyik kvalifikálásába mennyi energiát érdemes beletenni.

Bővebben »

Korábbi blogbejegyzéseinket itt olvashatod: