Amikor a nagy cél helyett inkább az orrunk elé érdemes fókuszálni

Bár egy vonzó jövőkép vagy egy kihívást jelentő cél komoly hajtóerőt tud biztosítani számunkra, gyakran előfordul, hogy épp az lomboz le bennünket, hogy ijesztően nagynak találjuk az elefántot, amit meg szeretnénk enni. Az sem ritka, hogy fogalmunk sincs, végül hogyan juthatnánk el az áhított célhoz.
A sportban is megfigyelhető, hogy amikor az ellenfél már túl sok ponttal vagy góllal vezet, akkor az kedvét szegi a játékosoknak, és nem nagyon tudnak abban hinni, hogy azt a meccset még meg lehet fordítani. Pedig ha egy csapat el tudott húzni tíz perc alatt hat góllal, akkor egy másik tíz perc alatt hasonlóképp lehetséges a másik kapuba is belövöldözni ugyanennyit. Persze nem akkor, ha elbizonytalanodunk, és leszegett fejjel poroszkálunk a pályán.

Január ellenére a múlt hétvégén egész elfogadható időjárás volt, a fiam pedig bedobta, hogy elővehetnénk a pingpongasztalt, ami nálunk inkább a tavasz hírnöke, csakúgy, mint a tavaszi sáfrány. Szóval kipróbáltuk, és nem bántuk meg. Valahogy mindig meccset szeretne játszani, és mivel nekem azért több a rutinom, gyakran elhúzok tőle akár 8-10 ponttal. Egyik alkalommal éreztem, ahogy vesztette a motivációját, és kezdte elengedni a játszmát. Mondtam neki, hogy tök mindegy, hogy állunk épp, mindig csak az adott labdamenetet lehet megnyerni. Ha nem a végcélra vagy annak elérési nehézségére fókuszál, hanem a konkrét labdamenetre, azzal megnöveli az esélyét annak, hogy behozza a különbséget. A későbbiekben nagy örömmel láttuk mindketten, hogy többször is sikerült ily módon feljönnie, vagy akár meg is fordítania és megnyernie a játszmát.

Egyik barátommal évek óta beszélgetünk egy üzleti ötletéről. Többször terelődött arra a társalgás, hogy a témához kapcsolódóan nem rendelkezik azokkal a tudásbeli alapokkal és végzettséggel, amit a vállalkozáshoz szükségesnek ítélt (műszaki termékről van szó, ő pedig közgazdász, aki több évtizeden keresztül szolgáltatási területen épített üzletet). Egyszer csak elengedte ezeket a kételyeket, és nekifogott a cselekvésnek. Néhány hónappal később kutatással alátámasztott kristálytiszta üzleti koncepcióval tudott előállni, megvan, hogy milyen előkészítő lépésekre van még szükség, és belátható időn belül el fog jutni az új cég elindításához. Ehhez arra volt szüksége, hogy a fókuszt a vonzó jövőképről áthelyezze azokra a dolgokra, amiket aznap, azon a héten, abban a hónapban meg tudott tenni.

Kell némi tudatosság ahhoz, hogy észrevegyük: nem feltétlenül szolgál bennünket, amikor azon rágódunk, hogy miként fogunk elérni egy nagy kihívást jelentő célt. Adott esetben sokkal előnyösebb, ha fókuszt váltunk, és elkezdünk cselekedni valamit a témában, amit már most is megtehetünk. Például megnyerjük ezt a labdamenetet. Aztán a következőt.

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál? című ekönyvét!

Töltsd le Dobay Róbert ebookját!

Korábbi bejegyzések

A téglákra figyelj, ne a falra!

Mostanában rászoktam vezetés közben podcastok hallgatására. A Karizma podcastban hallottam a következő történetet Will Smith önéletrajzi könyvéből, és nagyon tudtam rezonálni rá. A színész 11 éves volt, amikor az apja úgy döntött, hogy egy új falat akar építeni a műhelye elé. A régi már mállott szét, és ez nem tetszett neki. Ahelyett, hogy kőművest hívott volna, azt gondolta, hogy jó kis projekt lesz Willnek és az öccsének. Lerombolta a falat, a gyerekeknek pedig nem sok hite volt abban, hogy ott valaha is új fal fog állni.

Tovább »

Megyünk előre, csak nem mindegy, melyik irányba!

Az elmúlt két hétben három olyan tapasztalatom is volt, amivel egy kicsit belekukkanthattam a jövő lehetséges alakulását fürkésző varázsgömbbe. Épp pár hónapja ostoroztam azokat a szakértőket és tanácsadókat, akik magabiztosan spekulálnak minimális információs bázison, sőt, nem átallanak azzal hitegetni másokat, hogy a megoldásuk egyenesen jövőbiztos. Már abban az írásomban is hozzátettem, hogy az adatelemzésnek és a trendvizsgálatnak természetesen van értelme, mint ahogy a lehetséges scenario-k és forgatókönyvek felvázolásának is.

Tovább »

További bejegyzések:

Több nőre van szükség a vezetésben, de nem azért, amiért sokan mondják

Amikor csoportképeket készítenek az ország vagy a világ első embereiről, kétségkívül az öreg, jóllakott, öltönyös faszik dominálnak hosszú évek óta. Az is tény, hogy az emberiség a rengeteg felhalmozott tudás és innováció ellenére a vesztébe hajt, környezetét kizsákmányolja, melynek következtében leginkább magát fogja kinyiffantani (jelenleg úgy tűnik, inkább előbb mint utóbb), a Föld nevű bolygó ökoszisztémája pedig várhatóan ezután is alkalmazkodni fog a helyzethez.

Bővebben »

Számtalanszor feladtam, de nem bántam meg

A filmekben a szuperhősök mellett gyakran felbukkannak a hétköznapi hősök, akik rendíthetetlen kitartással, lángoló motivációval, bámulatos akaraterővel szántják fel az előttük álló utat, míg el nem érik a hőn áhított sikert, pénzt, csillogást (a “pucér nőkről” és az “annyi más érdekesről” már nem is beszélve). Jön az elmaradhatatlan tanulság is: mindent lehet, csak akarni kell.

Bővebben »

Nem sok különbség van a hazai és a külföldi menedzserek között

Ennek részben örülünk, részben nem annyira. De ne szaladjunk túlzottan előre, nézzük meg előbb, honnan fúj a szél! Két olyan ember beszélgetett a Legacy legfrissebb podcast adásában, akiket szakemberként nagyra tartok: Márton Mónika és Malchiner Maximilian Péter. Teljesen véletlen, de mindkettőjükkel 2011 magasságában ismerkedtem meg.

Bővebben »

Lean a fürdőszobában és lean menedzsment a szolgáltató szektorban is

Még a meglepően kis változtatások is a folyamatokban számottevő növekedést tudnak eredményezni a hatékonyságban. Termelési környezetben viszonylag magától értetődő (bár ennek ellenére sem 100%-ban elterjedt) gyakorlat a lean folyamatfejlesztés, de szolgáltató cégek esetén is teljesen releváns a dolog, sőt, ahogy a következő példából kitűnik, még az otthonunkban is értelmezhető.

Bővebben »

A bumeráng dolgozókat is elkezdték lájkolni, nagyon helyesen

Egy jó nevű elektronikai multicég hazai Talent Management vezetője néhány hete a LinkedIn-en beharangozott egy post sorozatot, ahol a tőlük távozó, majd később visszatérő munkatársak osztják meg majd saját történetüket. Eleddig nem találkoztam még ezzel a “boomerang employee” elnevezéssel, a jelenséget azonban én is látom egyre több helyen, és kifejezetten üdvözlöm. Pedig messziről indultunk.

Bővebben »

10 dolog, amit megtanultunk a digitális vezetőfejlesztésről hét év alatt

Amikor Dobay Robi kollégám 2014-ben felhívott azzal kapcsolatban, hogy a Magyar Telekom szívesen venné, ha fejlesztenénk számukra egy szerethető, a napi vezetői munkát támogató mobil applikációt, válaszom nem tűrte a nyomdafestéket. A vezetők fejlesztése nem könnyű vállalkozás, majd pont a telefon fogja helyettünk megoldani – gondoltam.

Bővebben »

Mi teszi a kritikát és a tanácsot hiteltelenné?

Van egy kedvenc régi történetem, jó pár alkalommal hivatkoztam már rá a kollégáimmal folytatott beszélgetésekben, és most már ők is idézgetik, amikor a helyzetet jól leírja. Egy gyerekkori barátomtól származik, aki mellesleg sok éven át dolgozott vezetőként, nem túl szofisztikált munkakörnyezetben. De ez a sztori magánéleti, nem a melóhoz kapcsolódik.

Bővebben »

Korábbi blogbejegyzéseinket itt olvashatod: