Abban a világban élünk, amire figyelmet fordítunk

Még tavaly év elején tanulmányoztam Peggy Mason, a University of Chicago neurobiológus professzorának MOOC kurzusát az emberi agy működésével kapcsolatban, és írtam is erről egy nem túl olvasóbarát összefoglalót akkor.

Az egyik előadásában, ami az úgynevezett absztrakt funkciókról szólt, tárgyalta a figyelem kérdését, és itt hangzott el egy fontos mondat: “The world we live in is only that world which we attend to.” Azaz abban a világban élünk, amire figyelmet fordítunk.

Annak ellenére, hogy tisztában vagyok ezzel, mégis igen nehéz a figyelmünket tudatosan távol tartani azoktól az információktól, amely a hangulatunkra, a motivációnkra vagy épp a jövővel kapcsolatos bizakodásunkra romboló hatással vannak, és ráirányítani olyan területekre, amelyekből töltekezünk, feldobnak minket, és cselekvésre  késztetnek. Bár hosszú évekig szokásommá vált, hogy nem követem a közéleti eseményeket és híreket, az elmúlt két évben többször, akár hónapokra is beszippantott a hírcsatornák örvénye. Először a járványidőszak különböző hullámai váltották ki ezt a hatást, aztán aztán a háború a szomszédban, majd a bőrünkön közvetlenül érezhető, különféle kedvezőtlen gazdasági történések gyomrosai. Amíg ezeket napi szinten nyomon követtem, megbizonyosodhattam róla, hogy milyen szar világban élünk, mennyi veszély leselkedik ránk és szeretteinkre, miféle ocsmányságok tudnak történni még a 21. században is, és hogyan rugdossák ki alólunk a sámlit, aztán az egyik lábunkat, majd pedig a másikat is.

Rettentő nagy erőfeszítés volt április elején újra elengedni a történések követését, pedig nagyon jól tudtam, hogy muszáj ehhez az önvédelemhez fordulni. A világom ennek következtében megváltozott. Egy járvány dúlta, háború sújtotta, kényszerű munkaszüneti közegből átfordultam az intenzív munka nyomócsövébe a második negyedévre. Sikerélményekkel, eredményekkel tarkított világ vett körül. Aztán jött a nyár, és újra késztetést éreztem az események követésére, mert minden héten történt valami kedvezőtlen fordulat, ami az életminőségünkre hatással lesz, pár nap vagy pár hónap múlva. Ismét a felhők és a szürkeség világa kezdett dominálni a fejemben, mindaddig, míg ismét hátat nem fordítottam a történéseknek, és át nem fókuszáltam a szakkönyvek területére, a tanulságok összefoglalására a blogon, és a felhasználási lehetőségekre a munkánkban. Az aggodalomra okot adó perspektíva a jövővel kapcsolatos bizakodó gondolatokra cserélődött. Az értékteremtés, a fejlődés és a remény világába hopponáltam.

A figyelmünk irányítása igen nagy kihívás, de mind a jóllétünkre, mind a jövőnk proaktív alakítására óriási hatást gyakorol. Ne hagyjuk, hogy a farok csóválja a kutyát! Easier said than done…

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál?című ekönyvét!Mene

Töltsd le Dobay Róbert ebookját!

Korábbi bejegyzések

Mi teszi a kritikát és a tanácsot hiteltelenné?

Van egy kedvenc régi történetem, jó pár alkalommal hivatkoztam már rá a kollégáimmal folytatott beszélgetésekben, és most már ők is idézgetik, amikor a helyzetet jól leírja. Egy gyerekkori barátomtól származik, aki mellesleg sok éven át dolgozott vezetőként, nem túl szofisztikált munkakörnyezetben. De ez a sztori magánéleti, nem a melóhoz kapcsolódik.

Tovább »

További bejegyzések:

10 dolog, amit megtanultunk a digitális vezetőfejlesztésről hét év alatt

Amikor Dobay Robi kollégám 2014-ben felhívott azzal kapcsolatban, hogy a Magyar Telekom szívesen venné, ha fejlesztenénk számukra egy szerethető, a napi vezetői munkát támogató mobil applikációt, válaszom nem tűrte a nyomdafestéket. A vezetők fejlesztése nem könnyű vállalkozás, majd pont a telefon fogja helyettünk megoldani – gondoltam.

Bővebben »

Mi teszi a kritikát és a tanácsot hiteltelenné?

Van egy kedvenc régi történetem, jó pár alkalommal hivatkoztam már rá a kollégáimmal folytatott beszélgetésekben, és most már ők is idézgetik, amikor a helyzetet jól leírja. Egy gyerekkori barátomtól származik, aki mellesleg sok éven át dolgozott vezetőként, nem túl szofisztikált munkakörnyezetben. De ez a sztori magánéleti, nem a melóhoz kapcsolódik.

Bővebben »

Mi a HR igazgatók Top 3 prioritása 2023-ra?

Mielőtt még bárki megijedne, hogy én is beálltam a jósok és jövendőmondók sorába, az alábbi megállapításokat egy friss Gartner kutatásból merítettem. Évente megismételt, több mint 800 HR igazgatót megkérdező felmérésükben arra voltak kíváncsiak, hogy a jelenlegi külső környezet és körülmények közepette mire kellene nekik fókuszálni a jövő évben.

Bővebben »

A fejlettebb cégkultúra haszna krízishelyzetben

Még a 2016-ban megjelent, Vezetői séta a sztratoszférában című e-könyvemben írtam Frederic Laloux elméletéről az emberek közötti együttműködés fejlődésének fázisairól, valamint az ezekre rezonáló szervezeti kultúra szintekről. Az első a farkasfalka jellegű szerveződés, ahol vezérelvként az erősebb kutya párosodik és a megbízható rokonokból-cimborákból kerülnek ki az elit tagjai.

Bővebben »

Különbség a legjobbak és a majdnem olyan jók között

Engem mindig elbűvöl és csodálattal tölt el, amikor kiváló teljesítményt látok-hallok-tapasztalok, történjen az a sportban, a művészetekben, a gasztronómiában, vagy bárhol máshol a munka világában. És az is el szokott gondolkodtatni, hogy vajon mi választja el a “kapufát”, a majdnem gólt a góltól, mi kell ahhoz, hogy rendre befelé pattanjon a labda és ne kifelé.

Bővebben »

Seggfej főnök vagy?

Mindannyian viselkedünk néha úgy, mint egy seggfej. Azonban vannak olyanok, akik notórius seggfejek. Minden vezető potenciális jelölt a seggfej jelzőre, mert szinte folyamatos nyomás alatt vannak, ráadásul a cégük is bátorítja is őket abban, hogy lekezeljék a munkatársaikat. Rendszerint lealázzák a kollégákat, a munkahelyet Forma 1-es versenypályának képzelik, mindenhol vitát gerjesztenek és ráadásul meg is akarják nyerni.

Bővebben »

Korábbi blogbejegyzéseinket itt olvashatod: