A szakkönyvolvasás nem sokat ér

Valószínűleg a címben szereplő kijelentés elég furcsán hangzik valakitől, aki több száz szakkönyvet olvasott el, továbbadható tudományának jelentős részét nekik köszönheti, nem beszélve az elmúlt évtizedben elfogyasztott galuskák megzsírozásáról, a különféle közlekedési eszközökön megtett kilométerek szponzorálásáról, vagy a szükséges mennyiségű D-vitamin tóparti begyűjtésének lehetőségéről.

Pláne olyantól nem tűnik hitelesnek, aki maga is rendszeresen szakkönyvekkel traktálja ismert és ismeretlen ismerőseit.

Mégis ez a gondolat böffent fel bennem a minap, amikor befejeztem Győrffy Kinga Add elő magad című könyvének utolsó oldalait. Annak ellenére, hogy továbbra sem tervezek előadásokat tartani, két okból is nagy érdeklődéssel forgattam az anyagot: egyrészt gyakran beszélek mások előtt, még ha nem is előadás jelleggel, másrészt szóban is és írásban is sokszor mesélek történeteket, teljesen ösztönösen, bármiféle tudatosság nélkül (nesze neked, Tudatos Vezetés!). Bár így is szoktak rajta szórakozni a befogadók, olykor megnevettetni is sikerül őket, mégis biztos vagyok benne, hogy lehetne százszor jobban csinálni. Ebben meg is erősítettek az olvasottak.

A szakkönyvolvasás azonban nem sokat ér. Legalábbis önmagában, egészítem ki gyorsan a hatás- és kattintásvadász címet. Amikor a végére értem a könyvnek, megfogalmazódott bennem, hogy az ég világon semmit nem fogok belőle profitálni, ha nem szedem ki belőle azokat a részeket, amiket érdemes lenne kipróbálni és gyakorolni. És ez csak az első lépés. Fel kell idézni, össze kell gyűjteni az általam mesélt történeteket, majd pedig csiszolni rajtuk egy-egy jól illeszkedő módszerrel, amit a könyvből tanultam. Aztán a következő tréningen már így mondani el, és megfigyelni a reakciókat. Vagy úgy írni meg egy következő sztorit a blogra, hogy tudatosan használok valamilyen retorikai eszközt akár a struktúra felépítése, akár az elmesélés során.

Az az igazság, hogy tartalmat fogyasztani könnyű, és ha jó a cucc, akkor még élvezetes is. Az olvasottak alapján végzett elemzés, tervezés és gyakorlás viszont munka, ami koncentrált figyelmet és erőfeszítést kíván. Tanulást, készségfejlődést azonban csak az utóbbi eredményez, efelől nem sok kétségem van. A tartalomfogyasztás csak a tanulás illúzióját adja. Pár hónap múlva csak annyi marad majd meg belőle, hogy volt egy olvasmányos, klassz könyv az előadásokról, de hogy mi volt benne, arról fogalmam sincs. Én meg írok és beszélek kábé ugyanolyan nagyszerűen vagy pont olyan szarul, mint azelőtt.

Iratkozz fel a blogértesítőnkre​!

Nem zaklatunk mindenféle áltudománnyal, csak akkor írunk, ha valami értelmes jut eszünkbe.

További bejegyzések:

Választás az autopilot és tudatos működés között

Gurulok a jól bevált útvonalamon Szentendre felé, jön egy kereszteződés, ahol kábé soha nem szoktak balról érkezni. De most mégis jön onnan egy autó, elég lendületesen. Mire mindezt felfogom, az ujjaim már rég behúzták a féket, simán meg tudtam állni.

Bővebben »

És te hogy állsz a tíz évvel ezelőtti terveiddel?

Felettébb érdekes megélésem volt a héten, amikor találkoztam egy ismerőssel, akit legutóbb több mint tíz éve láttam. Nagyon jó emlékezőtehetségéről tett tanúbizonyságot, amikor feltette nekem a kérdést: “Na, és hogy állsz a saját vezetőképző praxisoddal, amit akkortájt indítottál?” Hű, mondom, ilyen régen találkoztunk volna? Nos, azóta történt a témában egy s más…

Bővebben »

Fókusz és teljesítmény vs. a figyelempazarlás klozetja

Reggelente felkelünk, kipihentségünktől függően egy meghatározott mennyiségű fizikai és figyelmi energiával a batyunkban indulunk útnak, aztán ezzel gazdálkodhatunk a nap folyamán. A szellemi munkát végzőknél a másodiknak van igazán jelentősége, a testünk fárasztásáról tudatosan kell gondoskodnunk, hogy ne épüljünk le és tunyuljunk el teljesen.

Bővebben »

A Work/Life Balance mítosza

Az élet egyik legnagyobb kihívása, hogy a munkanapnak szinte sosincs vége. A jó hír az, hogy a munkanapnak sosincs vége. Paradoxon? Egyáltalán nem, csak szakítanod kell egy olyan mítosszal, amit igazából te se értettél soha.

Ahogyan egyre tisztábban látod a képességeidet és tudatosabban építesz az erősségeidre, egyre jobban teljesítesz a munkádban.

Bővebben »

A pillanatban táncolva, élvezettel szörfözzünk a VUCA-hullámokon!

Régen nem írtam a blogra, meg előtte is elég ritkán, valami tudatalatti erő tart vissza attól, hogy tovább rontsam a levegőt ebben a fojtogató okosságszmogban, ami az elmúlt félévben minimálisra csökkentette az emberek látótávolságát. Úgy is mondhatom, hogy önkéntesen korlátozom a kibocsátási mennyiségemet, mint aki leteszi az autóját és átül a kerékpárjára, vagy csomagolás nélkül vásárolja az élelmiszereket.

Bővebben »

Hol a határ az őszinteség és a manipuláció között?

Asszem most a céges értékek megújításának divatkorszakát éljük… Alig tudok beszélgetni egy HR-essel úgy, hogy ne kerülne szóba a corporate HR által kiköhögött új értékrend. Az egyik aktuális kedvencem az „őszinte vezetői kommunikáció”. Ez mégis mit jelent? – kérdeztem egyik alkalommal.

Bővebben »

Még mindig inkább a képzőknek jó biznisz a coaching?

Most tette közzé a PWC az International Coach Federation megbízásából immáron negyedszer, kb. négyévente végzett globális coaching kutatásának 2020-as eredményeit. A 2016-os riportról tavaly írtam egy összefoglalót, amit most nem ismételnék meg, mert olyan eszeveszett sok újdonság nincs benne.

Bővebben »

Korábbi blogbejegyzéseinket itt olvashatod: