A szakkönyvolvasás nem sokat ér

Valószínűleg a címben szereplő kijelentés elég furcsán hangzik valakitől, aki több száz szakkönyvet olvasott el, továbbadható tudományának jelentős részét nekik köszönheti, nem beszélve az elmúlt évtizedben elfogyasztott galuskák megzsírozásáról, a különféle közlekedési eszközökön megtett kilométerek szponzorálásáról, vagy a szükséges mennyiségű D-vitamin tóparti begyűjtésének lehetőségéről. Pláne olyantól nem tűnik hitelesnek, aki maga is rendszeresen szakkönyvekkel traktálja ismert és ismeretlen ismerőseit.

könyvolvasás fordítva

Mégis ez a gondolat böffent fel bennem a minap, amikor befejeztem Győrffy Kinga Add elő magad című könyvének utolsó oldalait. Annak ellenére, hogy továbbra sem tervezek előadásokat tartani, két okból is nagy érdeklődéssel forgattam az anyagot: egyrészt gyakran beszélek mások előtt, még ha nem is előadás jelleggel, másrészt szóban is és írásban is sokszor mesélek történeteket, teljesen ösztönösen, bármiféle tudatosság nélkül (nesze neked, Tudatos Vezetés!). Bár így is szoktak rajta szórakozni a befogadók, olykor megnevettetni is sikerül őket, mégis biztos vagyok benne, hogy lehetne százszor jobban csinálni. Ebben meg is erősítettek az olvasottak.

A szakkönyvolvasás azonban nem sokat ér. Legalábbis önmagában, egészítem ki gyorsan a hatás- és kattintásvadász címet. Amikor a végére értem a könyvnek, megfogalmazódott bennem, hogy az ég világon semmit nem fogok belőle profitálni, ha nem szedem ki belőle azokat a részeket, amiket érdemes lenne kipróbálni és gyakorolni. És ez csak az első lépés. Fel kell idézni, össze kell gyűjteni az általam mesélt történeteket, majd pedig csiszolni rajtuk egy-egy jól illeszkedő módszerrel, amit a könyvből tanultam. Aztán a következő tréningen már így mondani el, és megfigyelni a reakciókat. Vagy úgy írni meg egy következő sztorit a blogra, hogy tudatosan használok valamilyen retorikai eszközt akár a struktúra felépítése, akár az elmesélés során.

Az az igazság, hogy tartalmat fogyasztani könnyű, és ha jó a cucc, akkor még élvezetes is. Az olvasottak alapján végzett elemzés, tervezés és gyakorlás viszont munka, ami koncentrált figyelmet és erőfeszítést kíván. Tanulást, készségfejlődést azonban csak az utóbbi eredményez, efelől nem sok kétségem van. A tartalomfogyasztás csak a tanulás illúzióját adja. Pár hónap múlva csak annyi marad majd meg belőle, hogy volt egy olvasmányos, klassz könyv az előadásokról, de hogy mi volt benne, arról fogalmam sincs. Én meg írok és beszélek kábé ugyanolyan nagyszerűen vagy pont olyan szarul, mint azelőtt.

Szólj hozzá!

Iratkozz fel blog értesítőnkre

Nem zaklatunk mindenféle áltudománnyal, csak akkor írunk, ha valami értelmes jut eszünkbe.

Kövess minket

További bejegyzések:

A játékok nem építenek csapatot

Alig lehet olyan munkakört találni manapság, melyben a jó eredmény csak az egyén teljesítményén múlik. Az, hogy valaki milyen produkcióval rukkol elő, nagy mértékben függ attól, hogy milyen minőségű támogatást kap a kollégáktól. Érthető hát, hogy miért tartják fontosnak a vállalatok a csapatokat, miért igyekeznek fejleszteni az együttműködést. A törekvés természetesen megsüvegelendő, a megoldások már kevésbé azok.

Bővebben »

Van-e értelme beszólni?

Nem kocsmai, nem diszkós és nem is közlekedési kontextusban szeretném vizsgálni a kérdést, de talán ez nem túl meglepő. Nagyjából két hónapja kísérletezek egy új tartalomformátummal, az egybekezdéses szösszenetekkel a LinkedIn-en, válaszul arra, hogy a blogbejegyzések terjesztését nagyon megnehezítették a közösségi média algoritmusok változásai.

Bővebben »

A szakkönyvolvasás nem sokat ér

Valószínűleg a címben szereplő kijelentés elég furcsán hangzik valakitől, aki több száz szakkönyvet olvasott el, továbbadható tudományának jelentős részét nekik köszönheti, nem beszélve az elmúlt évtizedben elfogyasztott galuskák megzsírozásáról, a különféle közlekedési eszközökön megtett kilométerek szponzorálásáról, vagy a szükséges mennyiségű D-vitamin tóparti begyűjtésének lehetőségéről.

Bővebben »

Itt az ideje, hogy kiganézd az inboxod!

Öt évvel ezelőtt még pont olyan emberke voltam, mint amilyen jó eséllyel te magad is vagy: legalább öt-hatezer levéllel a beérkezett üzenetek mappában. Több tucat, vagy akár száz is belőlük olvasatlanként megjelölve, mert azokkal még kell kezdeni valamit. Dobay kollégától tanultam el a zero inbox koncepciót, amikor 2014/2015 telén írtuk az Act2Manage applikáció mikrotanulási tartalmait, és azóta is rendületlen híve vagyok a dolognak.

Bővebben »

Miért érhetné meg neked is az évértékelés-évtervezés?

Az idei lesz a hetedik alkalom, amikor a YearCompass használatával értékelem az évet, és tervezem meg a következőt. Az első alkalommal 150 ezer társam volt ebben, tavaly pedig már 1.2 millió. Azt hiszem, nincs jobb visszaigazolása annak, hogy van értelme, minthogy az ember éveken át kitart mellette, és veszi rá a fáradságot. Személyes tapasztalatom, hogy sokat segít a fókusztartásban, valamint ha havi rendszerességgel ránézünk a tervekre, pontosan látjuk, hol tartunk ehhez képest az adott pillanatban.

Bővebben »

Mi újság a coaching világában?

Az PriceWaterhouseCoopers a mostanában gyűjti az adatokat a 2019-es globális coaching kutatásához, melynek eredményeit feltételezésem szerint valamikor jövőre fogják közzétenni. Ennek örömére megnéztem a legutóbbi, 2016-ban publikált ICF-PWC kutatás Executive Summary-ját, hogy miként változott a helyzet a korábbi, 2012-es hasonló felmérés óta. Pont abban az évben voltam az International Coach Federation (ICF) Magyar Tagozatának elnöke, és volt szerencsém annak idején az adatokat személyesen prezentálni az érdeklődőknek.

Bővebben »

Korábbi blogbejegyzéseinket az alábbi oldalon tekintheted meg: