A puhány megmondóember antagonisztikus ellentét?

A legtöbb vezetőt akkor tekintik kompetensnek, ha képesek megoldani problémákat, ki tudják találni, hogy mit kellene tenni egy adott helyzetben vagy épp össze tudják szedni, hogy egy feladat elvégzéséhez milyen támogatásra van szükségük. A sikereikhez hozzájárul az is, hogy ügyesen érvelnek vagy vitatkoznak olykor, így gyakorolva hatást a kollégáikra. Mondhatnánk úgy is, hogy a vállalatok vezetői ideálja egy „határozott faszagyerek”.

Ahogy a karrierjük során nagyobb felelősséggel járó munkaköröket látnak el, egyre összetettebb, szerteágazóbb helyzetekkel találják szemben magukat, melyek sok esetben túlmutatnak azokon a tapasztalatokon, amiket eddig megszerezhettek. Így arra kényszerülnek, hogy másoktól (pl.: szakemberektől, tanácsadóktól, coachoktól, mentoroktól) szerezzenek új gondolatot, ötletet vagy tanácsot. Fogalmazhatnánk egyszerűen úgy is, hogy tanulniuk kell.
 
A tanulást megkívánó helyzetekben a határozott kinyilatkoztatásnak, a megmondásnak relatíve kevés hasznát vesszük, mert megfosztanak bennünket attól a lehetőségtől, hogy egymástól tanuljunk. Ha két erős, megmondó-ember összeül véleménycserére, kevés tanulás lesz belőle. Némiképp lecsupaszítva az a párbeszéd zajlik, hogy “Értékelem az őszinteséged, de az én tapasztalatom mást mutat. Hadd mondjam el, hogy miért nem működiik a te javaslatod.”
Hiába kezdik nyugodt hangnemben, végül egyre erősebben tolják a maguk álláspontját és a nézőpontok kezdenek megmerevedni. Minél vehemensebben vitatkozunk, annál vehemensebbé válik a másik fél is és így fog egy relatíve egyszerű probléma fentebbi vezetői szintekre eszkalálódni, és az egyetlen lehetséges kimenetel az lesz, hogy az egyik nyer, a másik veszít. Kb. így:

Megmondás + nincs kérdés = Még erősebb megmondás

Érdekes, hogy a hallgatást nagyon ritkán jutalmazzák a cégek. Nem nagyon találkozni olyan vezetői értékeléssel, amiben olyasmi szerepelne, hogy nagyon jó vezető, mert jól tud hallgatni…
 
A coachoknak most felcsillanhat a szemük, hogy „hát igen, a coaching szemléletű vezető a frankó, aki sokat kérdez”. Sajnos nem osztom ezt a véleményt. Azért nem jó pusztán kérdések mentén haladni, mert majdnem minden helyzetre van saját nézőpontunk, attól függetlenül, hogy az tudatosulna vagy épp tudnánk, hogy helyes-e vagy sem. Egyszerűen csak van. A kérdésekkel való operálás épp a tanulás elkerüléséhez vezet, mert a saját nézőpontunkat nem ütköztetjük a másikéval, hanem szüntelen kérdések fala mögé rejtjük. A coachingjaim során pl. gyakran figyelem meg, hogy a kérdezősködés és a tapasztalat megosztásának kombinációját alkalmazva érhető el viselkedés változás.
 
Sokkal bölcsebb, ha a véleménynyilvánítást kíváncsisággal ötvözzük, így lesz módunk tanulni egymástól. Pl. némi sérülékenységet felvállalva, elmondhatjuk a gondolatainkat, a többiek pedig szabadon fikázhatják. Nyilván nem szeretnénk, ha hülyének tűnnénk vagy esetleg a hátunk mögött arról sugdosnának, hogy kevesebben többen lennénk. 🙂 Elkerülhetjük ezt, ha pl. így vezetjük fel az ötletünket: “Ez a gondolatom, véleményem és így jutottam el erre a pontra. Hogy hangzik ez számodra?”
 
Nem ütköztetünk semmit semmivel, nincs vita, így nincs mit megnyerni. Nincs semmi, aminek az érdekében csak azokat az adatokat, tényeket mutatnánk be, melyek megerősítik az álláspontunkat vagy számunkra kedvezőek. Nincs miért elkerülni azokat a pontokat, ahol esetleg gyengébb vagy kevésbé alátámasztott az elképzelésünk. Egy ilyen felvezetéssel épp azt keressük, hogy hol van hiba az érvelésünkben.
 
Lehet, hogy nem minden cégben van meg ennek a kultúrája, de némi felkészüléssel és türelemmel megtanulhatjuk, hogy hogyan kérdezzünk bele mások állításaiba, amikor esetleg nem értünk egyet velük. Összeszedtem néhány ötletet, hogy hogyan tudod kombinálni a véleménynyilvánítást és az érdeklődést:
 
Amikor a saját nézőpontodat prezentálod:

  • Az érvelés során legyél explicit: mondd el, hogyan jutottál el a következtetésig és hogy milyen adatokat vettél figyelembe.
  • Bátoríts másokat, hogy megértsék az érvelésed: láttok-e valami bukfencet a logikában?
  • Bátoríts másokat, hogy más nézőpontokat is dobjanak be: van esetleg más adat vagy információ, esetleg más lehetséges következtetés? 

Amikor mások nézőpontját challengeled:
 
Edukált multikultiban szoktam hallani azt a fordulatot, hogy „challengelném a gondolatodat”. Ilyenkor mindig az az érzés fog el, hogy most épp felkészítenek arra, hogy “kemény pillanatok jönnek, kicsi puttó.” Kicsit olyan ez, mint amikor a humorista a poén előtt bejelenti, hogy most poén jön, csak aztán nem vígad senki. Erre az előfeszítésre nincs szükség, lehet enélkül is kulturáltan kérdezősködni:

  • Hogyan jutottál erre a pontra? Milyen adatokat, információkat vettél figyelembe?
  • Vannak olyan adatok, melyek nem a te általad vázolt nézőpontot támasztják alá?
  • Ha feltételezésekkel élünk a másik nézőpontjával szemben, egyértelműen mondjuk ki, hogy csak feltételezésekkel élünk.
  • Mondjuk meg, hogy a feltételezésünk milyen adatokon alapul.
  • Azért inkább ne kérdezzünk semmit, hogy udvariasnak tűnjünk. 

Előfordulhat, hogy a másik mindezek ellenére nem lesz nyitott, nem hagyja magát…

  • Próbáljuk megérteni a logikát, hogy hogyan gondolkozott.
  • Kérdezzük meg, hogy ki lehetne-e próbálni valahogy a javaslatát (esetleg így több vagy más információkhoz is juthatunk).
  • Ha nem nyitott az alternatívákra megkérdezhetjük, hogy mi az, ami nehézséget okozhat a megvalósítás során.
  • Esetleg közvetlenül is megkérdezhetjük, hogy mi az, ami a szituációban, esetleg bennünk vagy másokban nehézzé teszi a nyitott véleménycserét a számára. 

Nem az a lényeg, hogy ezeket a pontokat módszeresen kövessük. Elegendő az is, ha próbáljuk észben tartani őket, amikor a megmondás és a kérdezősködés között próbálunk egyensúlyozni. Amióta nem akarok senkit meggyőzni semmiről (még a kamasz fiaimat sem) őszintén mondhatom, hogy sokkal könnyebb lett az életem.
 
Szoktam viccelődni azzal, hogy két hibám van: az egyik, hogy nem figyelek, a másikat meg nem jegyeztem meg. 🙂

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál? című ekönyvét!

Iratkozz fel a blogértesítőnkre​!

Nem zaklatunk mindenféle áltudománnyal, csak akkor írunk, ha valami értelmes jut eszünkbe.

További bejegyzések:

Miért csak a jót éri meg jól csinálni?

A napokban egy újabb ügyfelünk kezdett érdeklődni nálunk lean szemléletű vezetés támogatása iránt. Szokás szerint az elmesélés eleje a hatékonyságról szólt. “Azért van most szükség a lean vezetői szemlélet meghonosítására,…” mondta, “…mert elértük azt a költségszintet, amit már nem tudunk tovább tolerálni és finanszírozni az üzlet növekedése mentén”.

Nos, igen, lehet ilyen helyzetekben azzal foglalkozni, hogy amit csinálunk, azt csináljuk hatékonyabban és akkor a lean valószínű választás.

Bővebben »

Három hozzávaló, amivel jobb képzéseket fogsz tartani

Még mindig meg tudok lepődni rajta, milyen nagyra értékelik az emberek, amikor egy képzési programon (1) nem untatjuk őket halálra, sőt, úgy érzik, hogy gyorsan eltelt a nap, (2) folyamatosan aktivizálva vannak, és (3) tudják is használni valamire, amivel foglalkoztunk. Vélhetően az áll a háttérben, hogy ezeken a területeken jelentős kontrasztot érzékelnek korábbi tapasztalataikkal összehasonlítva.

Bővebben »

Milyen hatást gyakorolsz másokra?

Vezetőként, edzőként, tanárként leginkább abban méretünk meg, hogy milyen hatást tudunk másokra gyakorolni. Többet, magasabb szintű teljesítményt tudtak magukból kihozni (akár olyat, amit ők se gondoltak volna)? Szemléletmódjuk formálódott? Sikerült fejlődniük, tanulniuk? Kipróbálták a gyakorlatban, amit elméletben már tudtak? Megvalósítottak olyan dolgokat, amikről korábban csak beszéltek, urambocsá képtelenségként emlegettek? Átugrották a saját árnyékukat? Karrierjükben előreléptek?

Bővebben »

Mit tudott Mátyás király a „lean leadership”-ről?

Mondhatnánk erre, hogy „Kit érdekel?” Nos, ez esetben arra következtetnék, hogy a kedves olvasó sem Mátyás király legendája, sem pedig a vezetés ezen kifinomult gyakorlatrendszere iránt nem tanúsít érdeklődést…

Azért bízva abban, hogy lesz, aki egyik kategóriába sem esik, összeszedtem néhány párhuzamot.

Bővebben »

Megéri nemet mondani egy ügyfélnek?

Néhány nappal ezelőtt egyik ügyfelünk kiemelt értékesítőivel azon dolgoztunk, hogy hogyan építsenek be szűrőket az értékesítési folyamatba, annak érdekében, hogy az hatékonyabb legyen, időt és energiát spóroljanak a felesleges körök, illetve egyeztetések számának minimálisra csökkentésével. Sok lehetőség jön velünk szembe, fontos lehet mérlegelni, hogy melyik kvalifikálásába mennyi energiát érdemes beletenni.

Bővebben »

Management haiku kóstoló

Már több mint egy hónapja nem írtam semmit a blogra, aminél persze van nagyobb probléma is manapság a Föld nevű bolygón, így aztán vélhetően nem sok embernek tűnt ez fel. Tudom azért, hogy vannak rendszeres olvasók, nekik mondom, hogy különösebb oka nem volt ennek, egyszerűen hiányzott az ihlet, nem akadt olyan téma, ami ebben a formában kívánkozott volna ki belőlem. Beugrott azonban, hogy épp ma 11 éve indult útjára a blog, úgyhogy igazán megérdemli, hogy ismét szülessen rajta egy blogpost.

Bővebben »

Milyen előnyöket rejt a lustaság?

Nemrég megkerestek, hogy egy vezetőt kellene coacholni, segíteni őt vezetői képességeinek fejlesztésében. Volt is AC-n, annak rendje-módja (?) szerint és kapott visszajelzést arra vonatkozóan, hogy miben kellene fejlődnie.

Találkoztam vele, hogy átbeszéljük hogyan tudnék segíteni.

Azt mondta, hogy valóban kapott visszajelzést a főnökétől, hogy miért nem őt választották egy magasabb pozícióra és miben kellene fejlődnie. Ugyanakkor, amikor ezeket megosztotta a beosztottaival, nem értette senki, nem tudták megerősíteni a vezető visszajelzéseit.

Bővebben »

Korábbi blogbejegyzéseinket itt olvashatod: