A közösségi média algoritmusok kinyírják a blogolást?

Sose gondoltam, hogy egyszer azon fogok töprengeni, érdemes-e folytatni a blogolást, pláne nem a Tudatos Vezetés blog (Cservenyák Tamás saját blogja, szerk.) közelgő tizedik születésnapja előtt pár hónappal. A Google mellett főleg a Facebook, de kisebb mértékben a LinkedIn is hosszú éveken át nagy segítségemre volt a forgalomterelésben, hálás köszönet érte. Szimbiózisban éltek a tartalomkészítők és az ingyenes közösségi média szolgáltatók, hiszen attól érdekes egy hírfolyam, hogy vannak benne értékes tartalmak. Persze a családi fényképek, az ételfotók, a macskák és a poénok adják a nagy közös tartalomgyártás gerincét, de színesítették a fogyasztói élményt a linkek formájában megosztott cikkek és videók is. Lehetett gyűjtögetni a követőket, és egyre több emberhez eljuttatni az üzeneteinket. Aki pedig üzleti célból feltétlenül nagyobb elérést akart produkálni, azoknak ott volt a hirdetés lehetősége, egyébként korrektnek tűnő árakon.

hóhér

Becslésem szerint úgy másfél évvel ezelőtt a helyzet kezdett drasztikusan megváltozni. Természetesen értem, hogy üzleti és nem jótékonysági vállalkozásokról van szó, akik felé egyre növekvő mértékű eredményességi elvárásokat támasztanak a tulajdonosaik. A potmétert azonban jelentősen eltolták abba az irányba, hogy gyakorlatilag alig lehet eljuttatni a tartalmakat hirdetési büdzsé nélkül az érdeklődőkhöz. Úgy kell ezt elképzelni, hogy hiába van például a Tudatos Vezetés oldalnak kétezer követője a Facebookon, akik önszántukból nyilatkoztak úgy, hogy érdeklik őket az oldal megosztásai, manapság jellemzően csak a 15-20 százalékuk üzenőfalára kerül ki a friss blogpost, amit közzéteszek. Ha nincs hirdetés, az algoritmus behúzza a kéziféket. A LinkedIn pedig magánszemélyként sem juttatta el szinte soha a teljes kapcsolatrendszeremhez a megosztott linkeket, ott is olyan 30-40 százalék a jellemző arány. Mindezek a hatások azt eredményezték, hogy a nagyjából 8 éven át tartó dinamikus forgalomnövekedés a Tudatos Vezetés blogon visszafordult, és másfél év alatt kábé oda süllyedt, ahol az első évben volt. Van törzsközönség, akiknek nagyon örülök, de felettébb sajnálom, hogy másokhoz nem nagyon jutnak el az írások.

Állítólag a Viagrát is véletlenül találták fel, amikor más betegség gyógyításához teszteltek hatóanyagot. Én is véletlenül bukkantam rá arra, hogy a LinkedIn-en az egybekezdésnyi, tartalmasabb szösszenetekkel lényegesen nagyobb, esetenként brutálisan szélesebb eléréseket lehet produkálni. Számottevően kisebb erőfeszítéssel jóval nagyobb az időbefektetés megtérülése. Miért írjak alaposabb postokat a fióknak? Na jó, nem a fióknak írom, de egyszerűen nem tudom eljuttatni, csak a korábbi érdeklődők töredékének.

Persze biztos nem fogom kibírni, hogy tanítási és közlésvágyamat tízsoros vakkantásokban éljem ki, főleg hogy abban a terjedelemben nincs lehetőség több oldalról megmutatni egy-egy témát, kiegyensúlyozott módon értekezni róla. Addig viszont, amíg nem látok jobb megoldást, valószínűleg ritkábbak lesznek az eddigieknél a blogbejegyzések, és gyakoribbak a LinkedIn-en, sima post formájában közzétett szösszenetek. Akit érdekel, jöjjön oda és nézze meg, miről van szó. Igyekszem a terjedelmi korlátok adta lehetőségeken belül tartani azt a szintet, amit itt a blogon (legyen az bármilyen alacsony vagy magas).

Szólj hozzá!

Iratkozz fel blog értesítőnkre

Nem zaklatunk mindenféle áltudománnyal, csak akkor írunk, ha valami értelmes jut eszünkbe.

Kövess minket

További bejegyzések:

Adatok segítségével valóban jó konklúziókra jutunk?

Mit gondolnánk arról, ha azt állítanám, hogy a Covid-19 hatására csökken a daganatos megbetegedésben elhunytak száma?

Különféle médiumokat olvasgatva a neten, sok helyen azzal riogatnak, hogy koronavírus miatt mennyire megnőtt a halálesetek száma. Humán szakember lévén gyakran látom előnyét annak, hogy mérnökként végeztem a BME-n… Miért emelkedne a halálozások száma a vírus hatására?

Bővebben »

Ne higgy az alkalmi oktatások ígéreteinek!

A 21. században sem tapasztalhatunk észrevehető változás azzal a meggyőződéssel kapcsolatban, hogy ha új tudásra vagy képességekre van szükség, akkor be kell utalni az embereket egy oktatásra, ahol majd jól megokosítják őket. Az észosztó figura a rendelkezésére álló tudomány minél nagyobb hányadával nyakon önti a hallgatóságát…

Bővebben »

Konzultáció helyett inzultáció?

Pár éve egy jól prosperáló nagyvállalat tulajdonosa kért fel tanácsadónak. Dacára annak, hogy minden királyság volt náluk, nagyon szenvedett attól, hogy mennyire hiányolja a “tulajdonosi szemléletet” a vezetőitől. Láthatóan bizonytalan volt abban, hogy mit is kellene tennie. Mivel a vezérigazgató is ő volt egyben, végül azt mondtam neki, hogy te egy kiváló üzleti érzékkel megáldott géniusz vagy, de …

Bővebben »

A Nagy Komfortzóna Teszt

Már sokszor, de még messze nem elégszer ekéztem azt a gyenge lábakon álló féligazságot, hogy kifejezetten a komfortzónánkon kívül lenne megtalálható “a” tanulási zónánk. Amennyire utána tudtam nézni, honnan fúj a szél, egy Tom Senninger nevű német tanár jól kinéző és hangzó modelljét nyelik be és osztják szénné a népek kritika nélkül, ami állítólag Lev Szemjonovics Vigotszkij (1896-1934), szovjet pszichológus “legközelebbi fejlődési zóna” koncepciójának…

Bővebben »

Korábbi blogbejegyzéseinket az alábbi oldalon tekintheted meg: