A közösségi média algoritmusok kinyírják a blogolást?

Sose gondoltam, hogy egyszer azon fogok töprengeni, érdemes-e folytatni a blogolást, pláne nem a Tudatos Vezetés blog (Cservenyák Tamás saját blogja, szerk.) közelgő tizedik születésnapja előtt pár hónappal. A Google mellett főleg a Facebook, de kisebb mértékben a LinkedIn is hosszú éveken át nagy segítségemre volt a forgalomterelésben, hálás köszönet érte. Szimbiózisban éltek a tartalomkészítők és az ingyenes közösségi média szolgáltatók, hiszen attól érdekes egy hírfolyam, hogy vannak benne értékes tartalmak. Persze a családi fényképek, az ételfotók, a macskák és a poénok adják a nagy közös tartalomgyártás gerincét, de színesítették a fogyasztói élményt a linkek formájában megosztott cikkek és videók is. Lehetett gyűjtögetni a követőket, és egyre több emberhez eljuttatni az üzeneteinket. Aki pedig üzleti célból feltétlenül nagyobb elérést akart produkálni, azoknak ott volt a hirdetés lehetősége, egyébként korrektnek tűnő árakon.

hóhér

Becslésem szerint úgy másfél évvel ezelőtt a helyzet kezdett drasztikusan megváltozni. Természetesen értem, hogy üzleti és nem jótékonysági vállalkozásokról van szó, akik felé egyre növekvő mértékű eredményességi elvárásokat támasztanak a tulajdonosaik. A potmétert azonban jelentősen eltolták abba az irányba, hogy gyakorlatilag alig lehet eljuttatni a tartalmakat hirdetési büdzsé nélkül az érdeklődőkhöz. Úgy kell ezt elképzelni, hogy hiába van például a Tudatos Vezetés oldalnak kétezer követője a Facebookon, akik önszántukból nyilatkoztak úgy, hogy érdeklik őket az oldal megosztásai, manapság jellemzően csak a 15-20 százalékuk üzenőfalára kerül ki a friss blogpost, amit közzéteszek. Ha nincs hirdetés, az algoritmus behúzza a kéziféket. A LinkedIn pedig magánszemélyként sem juttatta el szinte soha a teljes kapcsolatrendszeremhez a megosztott linkeket, ott is olyan 30-40 százalék a jellemző arány. Mindezek a hatások azt eredményezték, hogy a nagyjából 8 éven át tartó dinamikus forgalomnövekedés a Tudatos Vezetés blogon visszafordult, és másfél év alatt kábé oda süllyedt, ahol az első évben volt. Van törzsközönség, akiknek nagyon örülök, de felettébb sajnálom, hogy másokhoz nem nagyon jutnak el az írások.

Állítólag a Viagrát is véletlenül találták fel, amikor más betegség gyógyításához teszteltek hatóanyagot. Én is véletlenül bukkantam rá arra, hogy a LinkedIn-en az egybekezdésnyi, tartalmasabb szösszenetekkel lényegesen nagyobb, esetenként brutálisan szélesebb eléréseket lehet produkálni. Számottevően kisebb erőfeszítéssel jóval nagyobb az időbefektetés megtérülése. Miért írjak alaposabb postokat a fióknak? Na jó, nem a fióknak írom, de egyszerűen nem tudom eljuttatni, csak a korábbi érdeklődők töredékének.

Persze biztos nem fogom kibírni, hogy tanítási és közlésvágyamat tízsoros vakkantásokban éljem ki, főleg hogy abban a terjedelemben nincs lehetőség több oldalról megmutatni egy-egy témát, kiegyensúlyozott módon értekezni róla. Addig viszont, amíg nem látok jobb megoldást, valószínűleg ritkábbak lesznek az eddigieknél a blogbejegyzések, és gyakoribbak a LinkedIn-en, sima post formájában közzétett szösszenetek. Akit érdekel, jöjjön oda és nézze meg, miről van szó. Igyekszem a terjedelmi korlátok adta lehetőségeken belül tartani azt a szintet, amit itt a blogon (legyen az bármilyen alacsony vagy magas).

Szólj hozzá!

Iratkozz fel blog értesítőnkre

Nem zaklatunk mindenféle áltudománnyal, csak akkor írunk, ha valami értelmes jut eszünkbe.

Kövess minket

További bejegyzések:

A játékok nem építenek csapatot

Alig lehet olyan munkakört találni manapság, melyben a jó eredmény csak az egyén teljesítményén múlik. Az, hogy valaki milyen produkcióval rukkol elő, nagy mértékben függ attól, hogy milyen minőségű támogatást kap a kollégáktól. Érthető hát, hogy miért tartják fontosnak a vállalatok a csapatokat, miért igyekeznek fejleszteni az együttműködést. A törekvés természetesen megsüvegelendő, a megoldások már kevésbé azok.

Bővebben »

Van-e értelme beszólni?

Nem kocsmai, nem diszkós és nem is közlekedési kontextusban szeretném vizsgálni a kérdést, de talán ez nem túl meglepő. Nagyjából két hónapja kísérletezek egy új tartalomformátummal, az egybekezdéses szösszenetekkel a LinkedIn-en, válaszul arra, hogy a blogbejegyzések terjesztését nagyon megnehezítették a közösségi média algoritmusok változásai.

Bővebben »

A szakkönyvolvasás nem sokat ér

Valószínűleg a címben szereplő kijelentés elég furcsán hangzik valakitől, aki több száz szakkönyvet olvasott el, továbbadható tudományának jelentős részét nekik köszönheti, nem beszélve az elmúlt évtizedben elfogyasztott galuskák megzsírozásáról, a különféle közlekedési eszközökön megtett kilométerek szponzorálásáról, vagy a szükséges mennyiségű D-vitamin tóparti begyűjtésének lehetőségéről.

Bővebben »

Itt az ideje, hogy kiganézd az inboxod!

Öt évvel ezelőtt még pont olyan emberke voltam, mint amilyen jó eséllyel te magad is vagy: legalább öt-hatezer levéllel a beérkezett üzenetek mappában. Több tucat, vagy akár száz is belőlük olvasatlanként megjelölve, mert azokkal még kell kezdeni valamit. Dobay kollégától tanultam el a zero inbox koncepciót, amikor 2014/2015 telén írtuk az Act2Manage applikáció mikrotanulási tartalmait, és azóta is rendületlen híve vagyok a dolognak.

Bővebben »

Miért érhetné meg neked is az évértékelés-évtervezés?

Az idei lesz a hetedik alkalom, amikor a YearCompass használatával értékelem az évet, és tervezem meg a következőt. Az első alkalommal 150 ezer társam volt ebben, tavaly pedig már 1.2 millió. Azt hiszem, nincs jobb visszaigazolása annak, hogy van értelme, minthogy az ember éveken át kitart mellette, és veszi rá a fáradságot. Személyes tapasztalatom, hogy sokat segít a fókusztartásban, valamint ha havi rendszerességgel ránézünk a tervekre, pontosan látjuk, hol tartunk ehhez képest az adott pillanatban.

Bővebben »

Mi újság a coaching világában?

Az PriceWaterhouseCoopers a mostanában gyűjti az adatokat a 2019-es globális coaching kutatásához, melynek eredményeit feltételezésem szerint valamikor jövőre fogják közzétenni. Ennek örömére megnéztem a legutóbbi, 2016-ban publikált ICF-PWC kutatás Executive Summary-ját, hogy miként változott a helyzet a korábbi, 2012-es hasonló felmérés óta. Pont abban az évben voltam az International Coach Federation (ICF) Magyar Tagozatának elnöke, és volt szerencsém annak idején az adatokat személyesen prezentálni az érdeklődőknek.

Bővebben »

Korábbi blogbejegyzéseinket az alábbi oldalon tekintheted meg: