A közösségi média algoritmusok kinyírják a blogolást?

Sose gondoltam, hogy egyszer azon fogok töprengeni, érdemes-e folytatni a blogolást, pláne nem a Tudatos Vezetés blog (Cservenyák Tamás saját blogja, szerk.) közelgő tizedik születésnapja előtt pár hónappal. A Google mellett főleg a Facebook, de kisebb mértékben a LinkedIn is hosszú éveken át nagy segítségemre volt a forgalomterelésben, hálás köszönet érte. Szimbiózisban éltek a tartalomkészítők és az ingyenes közösségi média szolgáltatók, hiszen attól érdekes egy hírfolyam, hogy vannak benne értékes tartalmak. Persze a családi fényképek, az ételfotók, a macskák és a poénok adják a nagy közös tartalomgyártás gerincét, de színesítették a fogyasztói élményt a linkek formájában megosztott cikkek és videók is. Lehetett gyűjtögetni a követőket, és egyre több emberhez eljuttatni az üzeneteinket. Aki pedig üzleti célból feltétlenül nagyobb elérést akart produkálni, azoknak ott volt a hirdetés lehetősége, egyébként korrektnek tűnő árakon.

hóhér

Becslésem szerint úgy másfél évvel ezelőtt a helyzet kezdett drasztikusan megváltozni. Természetesen értem, hogy üzleti és nem jótékonysági vállalkozásokról van szó, akik felé egyre növekvő mértékű eredményességi elvárásokat támasztanak a tulajdonosaik. A potmétert azonban jelentősen eltolták abba az irányba, hogy gyakorlatilag alig lehet eljuttatni a tartalmakat hirdetési büdzsé nélkül az érdeklődőkhöz. Úgy kell ezt elképzelni, hogy hiába van például a Tudatos Vezetés oldalnak kétezer követője a Facebookon, akik önszántukból nyilatkoztak úgy, hogy érdeklik őket az oldal megosztásai, manapság jellemzően csak a 15-20 százalékuk üzenőfalára kerül ki a friss blogpost, amit közzéteszek. Ha nincs hirdetés, az algoritmus behúzza a kéziféket. A LinkedIn pedig magánszemélyként sem juttatta el szinte soha a teljes kapcsolatrendszeremhez a megosztott linkeket, ott is olyan 30-40 százalék a jellemző arány. Mindezek a hatások azt eredményezték, hogy a nagyjából 8 éven át tartó dinamikus forgalomnövekedés a Tudatos Vezetés blogon visszafordult, és másfél év alatt kábé oda süllyedt, ahol az első évben volt. Van törzsközönség, akiknek nagyon örülök, de felettébb sajnálom, hogy másokhoz nem nagyon jutnak el az írások.

Állítólag a Viagrát is véletlenül találták fel, amikor más betegség gyógyításához teszteltek hatóanyagot. Én is véletlenül bukkantam rá arra, hogy a LinkedIn-en az egybekezdésnyi, tartalmasabb szösszenetekkel lényegesen nagyobb, esetenként brutálisan szélesebb eléréseket lehet produkálni. Számottevően kisebb erőfeszítéssel jóval nagyobb az időbefektetés megtérülése. Miért írjak alaposabb postokat a fióknak? Na jó, nem a fióknak írom, de egyszerűen nem tudom eljuttatni, csak a korábbi érdeklődők töredékének.

Persze biztos nem fogom kibírni, hogy tanítási és közlésvágyamat tízsoros vakkantásokban éljem ki, főleg hogy abban a terjedelemben nincs lehetőség több oldalról megmutatni egy-egy témát, kiegyensúlyozott módon értekezni róla. Addig viszont, amíg nem látok jobb megoldást, valószínűleg ritkábbak lesznek az eddigieknél a blogbejegyzések, és gyakoribbak a LinkedIn-en, sima post formájában közzétett szösszenetek. Akit érdekel, jöjjön oda és nézze meg, miről van szó. Igyekszem a terjedelmi korlátok adta lehetőségeken belül tartani azt a szintet, amit itt a blogon (legyen az bármilyen alacsony vagy magas).

Szólj hozzá!

Iratkozz fel blog értesítőnkre

Nem zaklatunk mindenféle áltudománnyal, csak akkor írunk, ha valami értelmes jut eszünkbe.

Kövess minket

További bejegyzések:

Amikor a lehetetlen lehetségessé vált, de mégsem kell temetni régi életünket

Az elmúlt hónapokban nagyon sok írás született arról, hogy mostantól aztán vége az eddigi életünknek, temethetjük az egészet úgy, ahogy van. Én speciel azok táborát erősítem, akik szerint a most megtapasztalt élmények, amikhez hasonlóra legalábbis az én életemben biztosan nem volt példa, nem fognak drasztikus változásokat hozni, inkább finomításokat.

Bővebben »

Kisiklott vezetők

Ahogyan egyre feljebb kapaszkodunk a ranglétrán, egyre inkább azt érezzük, hogy egyedül maradtunk. Végülis a vezetők viselik a felelősséget mindenért és többek jóléte is az ő kezükben van. Ha hibáznak, sok ember érdeke sérül. Kivel tudják megosztani az aggodalmaikat? Nehéz beszélni a legnagyobb problémákról, félelmekről a beosztottakkal vagy a főnökeikkel. A barátok talán nem is értik, hogy milyen kihívásokkal kell szembenézniük, és ha a kétségeiket nyíltan megosztják, elképzelhető, hogy mindenféle híresztelések kapnak szárnyra.

Bővebben »

Félreértitek, amit írok!

Az a helyzet, hogy félreértitek, amit írok, és az igazat megvallva, azt is félre szoktátok érteni, amit mondok. Na jó, ez egyáltalán nem így van, csak egy jelenségre szeretném felhívni a figyelmet ezzel a kattintásvadász címmel és kezdéssel. 🙂 Gyakran látom, hogy sikertelen kommunikációs kísérlet esetén a közlő a fogadó félre hárítja a kudarc teljes felelősségét.

Bővebben »

Nem mindegy, melyik időablakon kukkantasz ki a home-office-ból!

Múlt héten írt Dobay Robi kollégám egy felettébb izgalmas cikket arról, hogy az értelmezést és a levont konklúziókat igen nagy mértékben befolyásolja a rendelkezésre álló adatok elemzése során, hogy milyen időablakot nyitunk a vizsgálatnak, teljesen önkényesen. Azóta is kattog rajta az agyam, hogy mekkora jelentősége van ennek a gondolatnak, amikor például a teljesítményt vagy az eredményeket értékeljük.

Bővebben »

Nem, nincs itt a digitális képzések forradalma!

Az utóbbi hetekben nem győztem kapkodni a fejem. Klasszikus tréningcégek pikk-pakk eltemették a saját iparágukat, majd a sírkert kapuján épphogy csak kifordulva büszkén számolnak be arról, hogy fénysebességgel hasítanak az online képzéseik. Ezalatt kábé azt kell érteni, persze tisztelet a kivételnek, hogy ugyanazt a PowerPoint-ot nem sok hatásfokvesztés mellett lehet a Zoom-on keresztül levetíteni a résztvevőknek, majd pedig a galéria-nézetet széles mosollyal postolni a közösségi médiában.

Bővebben »

Divatos időtöltés lett a magabiztos spekulálás

Bármerre fordulok, fű-fa-bokor arról nyilatkozik, hogy szerinte mi és mikor fog történni. Egymást licitálják túl a különféle forgatókönyvekkel, legyen szó járványról, az élet újraindításáról, gazdasági ágazatok lejtmenetéről és kilátásairól, munkaerőpiaci trendekről, és persze mindezek várható időbeli horizontjáról. Egyesek azt is ki merik jelenteni, hogy soha nem lesz már semmi olyan, mint azelőtt, talán még a jó anyánk töltött káposztájának is más íze lesz, nem beszélve…

Bővebben »

Korábbi blogbejegyzéseinket az alábbi oldalon tekintheted meg: