A jövőállóság kulcsa: a hozzáadottérték-termelő képesség

Természetes, hogy a vállalatok, vállalkozások mérettől függetlenül folyamatosan keresik a hosszú távú fenntarthatóság és növekedés kulcsát, mivel az üzleti életben nem túl reális opció a stagnálásra gyúrni. Sokan azonban a gyakorlatban csak az orruk hegyéig látnak el a mindennapi küzdelem és darálás során, ami csak a közelebbi jövőre biztosítja a túlélést. Bár vannak, akik azt is felismerik, hogy előre kellene gondolkodni, turbulens világunkban azonban baromira nehéz évekre tervezni, három-öt éves stratégiákat gyártani, mert a fene tudja, mi minden történik még addig. Rózsai Rezső, aki nemrég vette át a stafétabotot Robert Stöllingertől a KPMG Magyarország új vezérigazgatójaként, a portfolio.hu-nak adott friss interjújában fontos gondolatokat fogalmazott meg a hosszú távú stratégiákat firtató kérdésre:

futuristic

“Az alapvető stratégiákat tekintve a legfontosabbá az innováció vált. Ezt a magyar cégvezetők is felismerték. Ha megkérdezzük az ügyfeleinket, milyen évük volt, tízből már legalább kettő nem azzal kezdi, hogy mennyit nőtt az árbevétel vagy, hogy mennyivel csökkentek az előző évhez képest a termelési költségek, hanem hogy miben újultak meg. Egy jó éves eredménynél többet ér, ha sikerült Magyarországra hozni az anyavállalat kutatási vagy fejlesztési bázisát vagy automatizálni bizonyos folyamatokat. Előbbi a jövőállóság kulcsa, amennyiben azt a hozzáadottérték-termelő képességben határozzuk meg. Utóbbi pedig nem csak költségcsökkentés a vállalatnak, hanem a munkavállalóknak is jó. A robotok nem váltják ki az emberi munkaerőt, hanem lehetőséget teremtenek kreativitásra, elmélyültségre, pontosabb és alaposabb eredményekre. Ha a korábbi monoton, időigényes rutinfeladatokat, adatelemzéseket el tudja végezni a gép, az ember egyrészt megszabadul a repetitív rutinoktól, másrészt a gép által feldolgozott sokkal több adatból képes információt, tudást előállítani. Jobban strukturált adatok, jobb következtetések.”

A technológiai innováció mellett legalább ilyen fontos a vezetési kultúra, a vezetői működésterén megvalósuló előrelépés. Nem feltétlenül nevezném ezt minden esetben innovációnak, illetve legfeljebb ahhoz képest, ahol az adott szervezet épp áll. Számos esetben tapasztaljuk, hogy az alapvető vezetői ismeretek beinjektálása és tényleges gyakorlatba ültetése egy-egy cégnél felér az innováció hatásával, markánsan előremozdítja a vállalati működést, pozitív hatást gyakorolva a fennmaradásra. Érdekes módon mindez igaz tud lenni magyar tulajdonú vállalkozásoknál, akik már akkorára nőttek, hogy a korábbi, sokkal inkább intuitív mint tudatos vezetői működés korlátait már elérték, és olyan, nagy múltú nemzetközi nagyvállalatoknál is, ahol a vezetési kultúra bizony nem a legfejlettebb. Itt nem arra van szükség, hogy kapásból önirányító, teal szervezeteket akarjunk innoválni varázsütésre egy szervezetből, ahol jelenleg kábé kőbaltával kergetik a mamutokat, mert az olyan lenne, mintha megkérnénk minden munkatársat, hogy egyszerre ugorjon fel páros lábbal az asztala tetejére. Lehet, hogy a legsportosabb 1% képes lenne rá, de a többség meg se próbálná, néhányan meg jól bevernék az orrukat. Lépésről lépésre azonban van lehetőség a vezetési megújulásra. Végül egy idézet az interjúból, ami ide kapcsolódik a gyorsan változó világhoz való alkalmazkodás alternatíváival kapcsolatban: “Érdekes a döntéshozatal módja is, ami két módon lehetséges: elsősorban intuíció alapján, mint tette ezt néhány neves vállalkozás, amelyik a semmiből kinőve mára a gazdaság meghatározó szereplője lett. Vagy lehet kisebb, átgondoltabb lépésekben, de gyorsan haladva, szakértők, külső erőforrások, tanácsadók bevonásával. Utóbbinak kisebb a kockázata és kevésbé jól hangzó sztori, de a jövőállóság garantáltabb. Nagyon sok volt az olyan, csupán vezetői megérzések alapján utat választó cég, amelyik nem tudott hosszú távon sikeres lenni, de róluk ritkán beszélnek, nem maradnak meg az üzleti emlékezetben.”

Szólj hozzá!

Iratkozz fel blog értesítőnkre

Nem zaklatunk mindenféle áltudománnyal, csak akkor írunk, ha valami értelmes jut eszünkbe.

Kövess minket

További bejegyzések:

De jó lett volna gyerekként megtanulni!

Belefutottam a Big Life Journal 5-11 éves gyerekeknek szóló színezős munkafüzetébe, ami a Growth Mindset (kb. fejlődési beállítódás/szemléletmód) magocskáit próbálja elültetni ifjú olvasói fejében. Azt tapasztalom a mindennapokban, hogy felnőttként is messze túl sokat foglalkoznak az emberek olyan dolgokkal, amire nincs ráhatásuk, és egyáltalán nem eleget olyanokkal, amiket a saját vagy mások érdekében módjukban állna megtenni. Hogy mit tanít az 50 oldalas könyvecske egyik lapja erről? Lássuk! (Zárójelben az én kommentjeim.)

Bővebben »

Hogyan vált elérhetővé 5 év legjobb teljesítménye, komfortzónán belül?

Már egy korábbi bejegyzésben ekéztem azt az általánosító baromságot féligazságot, hogy alapvetően a komfortzónán kívül érhető el komolyabb teljesítmény, ott lenne elsősorban a tanulás zónája, ad absurdum ott várnának ránk a csodák. Természetesen nem állítom, hogy mondjuk a versenysportban ne lenne létjogosultsága az edzésprogramba tudatosan és rendszeresen beletervezett határon túli megfeszítéseknek, de az emberek 99 százaléka irgalmatlan messze van a versenyzők céljaitól, terhelésétől és életmódjától.

Bővebben »

6 életmentő technika az önbizalom megszerzésére

z elmúlt másfél évtizedben sok vezetővel mentorként dolgoztam. Blogjaimban a munkám során szerzett tapasztalataimat osztom meg. Ma az önbizalom kérdéskörével foglalkozom.

Annak érdekében, hogy mentoráltjaim hatásosan tudják ellátni feladatkörüket, gyakran arra van szükségük, hogy önbizalmuk megerősödjön. Az önbizalom a sikeres életvitel egyik fontos összetevője, egyik alapvető szükségletünk, de megszerzése terén gyakran tévúton járunk.

Bővebben »

Nem túl okos dolog okosnak lenni

Nyilvánvalóan jó dolog okosnak lenni. Annak látszani mindenképp. Melyik vállalat ne szeretne okos, értelmes embereket a soraiban tudni, akik előrébb tudják tolni a szekeret? Totál logikus, nem?

Nem. Pontosabban még nem.

Bővebben »

Indul a második hétéves periódusunk

Hét évvel ezelőtt, 2012-ben ismerkedtünk meg a doktor úrral, vagyis Dobay Robi kollégámmal, és mindennemű munkajellegű vagy üzleti szándék nélkül elkezdtünk először is összecimborálni. Akkortájt már évek óta magányos farkasként jártam az utamat, erős meggyőződéssel, hogy ez való nekem.

Bővebben »

Korábbi blogbejegyzéseinket az alábbi oldalon tekintheted meg: