A játékok nem építenek csapatot

Alig lehet olyan munkakört találni manapság, melyben a jó eredmény csak az egyén teljesítményén múlik. Az, hogy valaki milyen produkcióval rukkol elő, nagy mértékben függ attól, hogy milyen minőségű támogatást kap a kollégáktól. Érthető hát, hogy miért tartják fontosnak a vállalatok a csapatokat, miért igyekeznek fejleszteni az együttműködést. A törekvés természetesen megsüvegelendő, a megoldások már kevésbé azok. A csapat építésénél a vezetőnek kiemelt szerepe van, mégiscsak ő a vezérbika vagy vezértehén, ezért fontos értenie, hogy mire számíthat a különböző megközelítésektől.

thimg_blindfold-herding-d_700x450

A csapatépítés igen gyakran közös kajálásban és/vagy ivászatban testesül meg. Olykor hasznos persze együtt csapatni a kollégákkal, esetleg több információt tudhatnak meg egymásról az emberek, élménynek is megfelelhet. Abban már kevésbé vagyok biztos, hogy ez építi-e a csapatmunkát… 

A másik gyakori módszer, amikor a csapat elvonul egy szállodába 1-2 napra és ott zúznak. Annak érdekében, hogy szervezettnek tűnő széjjelség legyen az esemény, megbíznak egy ilyesmik levezénylésére szakosodott céget, hogy találják ki, mi történjen a reggeli és a vacsora között. A megoldás az szokott lenni, hogy hoznak pár játékot, amivel el lehet ütni az időt. Nyilván sokkal jobb így, mintha egymás búráját bámulnák vagy felszínes véleménycserék közepette unatkoznának a résztvevők egy drága szálloda halljában vagy bárjában. Eddig még osztom is az elképzelést, a csapattagok informális, könnyed, játékos együttléte lehet kedvező hatással arra, hogy az emberek többet megtudjanak egymásról, esetleg más oldaláról is megismerjék a másikat. Ennél többet azonban aligha várhatsz. Még akkor sem, ha az értékesítési folyamat során ennél nagyobb ígéretek hangzanak el a tanácsadóktól. Az esti kaszinó lehet érdekes, de azok számára talán kevésbé, akik nem szeretik a szerencsejátékokat. A grillezés lehet mókás, kivéve azok számára, akik vegetáriánusok. A vacsora utáni karaoke során is sokan szénné röhögik az agyukat, kivéve azok, aki nem szeretnek teljesen idiótának látszani. Az esti borkóstolás is lehet vicces, kivéve azok számára, akiknek nagy erőfeszítés megoldani a gyerek felügyeletét. Vannak, akik kedvelik a szórakozás ilyen formáit, azonban nem igazán oldható fel az, hogy más emberek más dolgokat tartanak viccesnek, szórakoztatónak, ezért többnyire felemásra sikerülnek az összeröffenések és kétes hozzáadott értékkel bírnak az teljesítményre nézve.
Nem vonom kétségbe, lehetnek viccesek, érdekesek ezek a megoldások, kikapcsolhatják az embereket egy kicsit, de a nap végén az üzleti eredmények számítanak! Ezt azért soha ne téveszd szem elől!

De itt nem áll meg a karnevál; annak érdekében, hogy házon belül “eladható” legyen a program és finanszírozza a vállalat, kell valami álca. A csapatépítő iparág sem különbözik a többitől olyan értelemben, hogy a piaci igényeket szolgálja ki. Ha játékos-csapatépítős-szakmai dzsemborit szeretnél, megkapod: az elvonulásba belecsempésznek valamilyen szakmai ideológiát, lehetőleg játékos formában, hogy szórakoztató legyen. Így jönnek létre azok a torzszülöttek, hogy akadálypályán keresztülmenetellel tanítanák a kollégákat egymás segítésére, nyomozós játékokkal fejlesztenék a közös gondolkodást, életre kel a karaoke show + a főnök 1 órás prezentációja az együttműködés fontosságáról kombó vagy egy tréner eltáncolja a 7 szokást, esetleg még az EQ fontosságáról is papol valamicskét. Van itt minden: földre fektetett kötélen való egyensúlyozás, PET palackokból épített tutaj vízre engedése vagy hurkapálcikákból épített Halálcsillag… Ezekből a játékokból aztán mindenféle felismeréseket vonnak le a trénerek a résztvevők számára, amikre két hét múlva halványan, három után egyáltalán nem emlékeznek. Sajnos több problémám is van ezekkel az okoskodásokkal:

  • Egyes játékok segítenek az önbizalmat építeni. – mondják. Talán. Én inkább azt figyeltem meg régebben résztvevőként, hogy többnyire azokban, akik eleve magabiztosak voltak.
  • Nem vagyok meggyőződve arról, hogy valóban építi a bizalmat az, ha valakinek akarata ellenére hanyatt kell basznia magát, hogy a csapattársa majd elkapja, mielőtt szétloccsanna a koponyája a talajon.
  • Tényleg egészséges az, hogy olyan emberek előtt látszunk ügyetlennek, akiknek majd újra a szemébe kell nézni a munkahelyen? Mivel az imázs fontos összetevője a magabiztosság egységcsomagnak, nem lehet, hogy az emberek inkább szeretik megtartani maguknak a félelmeiket és a hiányosságaikat?
  • Amikor 10 méter magasan egy akadálypálya kötelén remegő lábakkal slisszolsz, IFA féknyommal a gatyádban, idétlen sisakkal a fejeden, miközben a többiek lentről bámulnak, hogy elpercelsz-e, a kötél nagyon is sokat számít. Miért számít bárki is arra, hogy egy héttel később sokkal magabiztosabban prezentálod majd a 10 milliós beruházást a csapatnak, miközben ketten épp azon kuncognak, hogy milyen béna voltál a mászófalon?
  • Az az igazság, hogy nem mindenki szeret arcveszteni, önkontrollt sutba vágni vagy akár nyilvánosan félni egy játék során. A legtöbb csapatépítő játék mindössze egyetlen dolgot képes elérni: emlékezteti a résztvevőket arra, hogy a külső megjelenésükkel ellentétben bölcsességben és tudatosságban nem igazán léptek előre 15 éves koruk óta.
  • Mi mondatja azt a játékok kitalálóival, hogy a hatásukra majd másképp viselkednek az emberek? Tapasztalatom szerint a játékokban seggfejül viselkedő kolléga a munkában is az, azaz identikusan viselkedik. Halkan jegyzem meg, hogy ez az információ a játék nélkül is rendelkezésre állt.
  • Az elvonulás akkor sikeres, ha a többség jól érezte magát. Oké, de a többség valószínűleg jól dolgozott együtt eddig is, nem pont a kisebbség integrálása lett volna a cél?
  • Egyetértek azzal az ígérettel, hogy a közös emlékek összekapcsolhatják az embereket. A legtöbb ilyen pillanat azonban a közös munka során, a csapaton belül keletkezik, nem egy mesterségesen kitalált szituációban.
  • Játék olykor lehet jó mediátor, a segítségével azok is képesek lehetnek kifejezni magukat, akik esetleg nem ékesszólók. Az extrovertáltak számára azonban unalmasak lehetnek. Ráadásul van egy kellemetlen mellékhatásuk: elterelik a figyelmet az üzletről, arra építenek, hogy amit a játék során megfogalmaztak, azt majd könnyedén beépítik a gyakorlatba.

A játékok természetesen lehetnek tanulságosak, de vajmi kevés változás lehetőségét hordozzák magukban. A csapatépítő nap után mindenki hazamegy szépen és hétfőn pont ugyanúgy csinálják a dolgaikat, mint előtte. A csapat, a közösség épülése nem pár nap műve, hanem egy folyamat. Ráadásul, mivel a csapat összetétele óhatatlanul változik, ill. a közös munka szülhet további feszkót, folyamatosan foglalkozni kell vele.

Nem nagyon értem, hogy mi értelme van egy élményprogramba szakmaiságot belemagyarázni, hiszen az élmény önmagában is megállná a helyét. (Kifejezetten nem azokra az üzleti elvonulásokra gondolok most, amikor pl. a stratégia átbeszélését külső helyszínen tartják.) Tapasztalatom szerint, a legjobb a két műfajt szétválasztani: élményprogrmra és csapatépítésre. A változást hozó csapatépítő megoldások figyelembe veszik ezt és arra összpontosítanak, hogy a tagoknak milyen erősségeik vannak, hogyan tudnak a segítségükkel a leghatékonyabban hozzájárulni a közösen meghatározott célokhoz. Nem elégszenek meg a szavak (gyenge) erejével és a nagy felismerések kimondásával hanem a napi rutin részévé teszik a közös munka fejlesztését. A munkahely számtalan lehetőséget teremt arra, hogy félj vagy, hogy egyesek szemétül viselkedhessenek veled. Miért fizetnétek érte akkor? Ha a jó a közösség, a móka természetesen jön majd az életetekbe.

Gondoljunk bele, mi hozza létre a csapatokat? A csapatok tulajdonképpen válaszok. Válaszok egy üzleti problémára. Azért alakulnak, hogy azt megoldják; nap, mint nap gondozzák a területet és ez a közös cél tartja össze őket. Az üzlet által felvetett kérdésekre adott válaszaitok építik a csapatot, az határozza meg a teljesítményeteket ahogyan együtt dolgoztok. Vannak olyan helyzetek, amikor indokolt külsős segítsége, gyakran azonban a csapat vezetőjeként magad is kezdeményezheted úgy, hogy néhány kérdést igyekeztek közösen megválaszolni:

  • Bízhattok-e egymásban, hogy mindenki a legjobbat akarja a másiknak? Felvállaljátok-e egymás előtt a gyengeségeiteket?
  • Konstruktívan vállaljátok-e fel a konfliktusokat vagy a harmónia érdekében inkább csendben vizslatjátok, ami történik?
  • Mindenki olyan feladatokat végezhet, melyekben szakmailag és emberileg is a legjobbját nyújthatja?
  • Egyetértetek-e abban, hogy hogy néz ki a megfelelő hozzáállás? Elkötelezett-e mindenki a célok és a viselkedések mellett?
  • Törődtök-e egymással, meghozzátok-e a szükséges áldozatokat, bele tesztek-e pluszt, ha úgy hozza a sors.
  • Felhívjátok-e egymás figyelmét arra, ha valaki eltér a céloktól vagy nem konstruktívan viselkedik
  • Toleráljátok a hibázást, ha valaki nem a megbeszéltek szerint cselekedett? Támogatjátok őt a kijavításban
  • Rendszeresen értékelitek-e azt, hogy hol tartotok az úton
  • Bízhattok-e a csapat vezetőjében, hogy új kolléga kiválasztásánál figyel arra, hogy ugyanazok a sztenderdek legyenek fontosak számára, mint amik a jó teljesítményt okozzák?
  • A kollégák folyamatosan tanulhatnak, fejlődetnek szakmailag és a puhább készségek terén
  • Számíthattok-e a vezetőre, hogy biztosítja a munkavégzéshez szükséges eszközöket, erőforrásokat, hogy a legjobbatokat nyújthassátok?

Nem szükségszerűen egyszerre kell ezeket papírra vetni és egymás agyába gravírozni a válaszokat, nem is várja ezt senki tőled. Team Leader vagy, ugyanolyan ember, mint a többiek, folyamatosan tanulsz. De tartsd észben, hogy te vagy a vezető, a választásaid és a döntéseid következtében kaptok választ ezekre a kérdésekre. Kulcsszereped van abban, hogy milyen hatékonysággal fogtok együtt dolgozni. A közösen megfogalmazott célok, az elvárt magatartás sulykolása, a konzisztensen betartott ígéretek azok, melyek szenvedéllyel tartanak össze, energiával töltenek fel egy közösséget. Az igazi csapatépítés egy tudatos út, amit nem tudsz dobozban megvásárolni.

Szólj hozzá!

Iratkozz fel blog értesítőnkre

Nem zaklatunk mindenféle áltudománnyal, csak akkor írunk, ha valami értelmes jut eszünkbe.

Kövess minket

További bejegyzések:

Jön az interjúrobot. Ez jó vagy rossz hír a toborzóknak?

A mesterséges intelligencia keze kezdi betenni a lábát a klasszikusan humán területekre is. Bizarr, nem? Nem feltétlenül. Az emberek által végzett kiválasztási tevékenységek során jelentős befolyásoló hatása van az (ismert vagy nem tudatos) előítéleteknek: az első benyomás néhány másodperce vagy perce alatt bekerül a jelölt valamelyik skatulyánkba, aztán jó eséllyel ott is fog maradni, legyen az pozitív vagy negatív előfeltételezés.Olyan tényezőkre gondolhatunk itt, mint a nem, az életkor, a származás, a megjelenés, a beszédhang, a kinézet vagy a képzettség.

Bővebben »

Lehetőségek és tévhitek az irodai környezet kialakításával kapcsolatban

Azt hiszem, azt nem sokan vitatják, hogy a fizikai környezetünk hatással van a hangulatunkra, közérzetünkre, sőt akár a motivációnkra is. Ha nap mint nap deprimáló helyen kell huzamosabb ideig tartózkodnunk, akkor az kiszívja belőlünk az életkedvet. Nem véletlenül fotózkodnak az emberek mindenféle számukra kellemes helyeken, legyen az hegytető, tengerpart, csodás kilátással rendelkező irodai tárgyaló, vagy bármi szokatlan lokáció, és osztják meg ezeket a képeket országgal-világgal (bár ennek más okai is vannak).

Bővebben »

De jó lett volna gyerekként megtanulni!

Belefutottam a Big Life Journal 5-11 éves gyerekeknek szóló színezős munkafüzetébe, ami a Growth Mindset (kb. fejlődési beállítódás/szemléletmód) magocskáit próbálja elültetni ifjú olvasói fejében. Azt tapasztalom a mindennapokban, hogy felnőttként is messze túl sokat foglalkoznak az emberek olyan dolgokkal, amire nincs ráhatásuk, és egyáltalán nem eleget olyanokkal, amiket a saját vagy mások érdekében módjukban állna megtenni. Hogy mit tanít az 50 oldalas könyvecske egyik lapja erről? Lássuk! (Zárójelben az én kommentjeim.)

Bővebben »

Hogyan vált elérhetővé 5 év legjobb teljesítménye, komfortzónán belül?

Már egy korábbi bejegyzésben ekéztem azt az általánosító baromságot féligazságot, hogy alapvetően a komfortzónán kívül érhető el komolyabb teljesítmény, ott lenne elsősorban a tanulás zónája, ad absurdum ott várnának ránk a csodák. Természetesen nem állítom, hogy mondjuk a versenysportban ne lenne létjogosultsága az edzésprogramba tudatosan és rendszeresen beletervezett határon túli megfeszítéseknek, de az emberek 99 százaléka irgalmatlan messze van a versenyzők céljaitól, terhelésétől és életmódjától.

Bővebben »

6 életmentő technika az önbizalom megszerzésére

z elmúlt másfél évtizedben sok vezetővel mentorként dolgoztam. Blogjaimban a munkám során szerzett tapasztalataimat osztom meg. Ma az önbizalom kérdéskörével foglalkozom.

Annak érdekében, hogy mentoráltjaim hatásosan tudják ellátni feladatkörüket, gyakran arra van szükségük, hogy önbizalmuk megerősödjön. Az önbizalom a sikeres életvitel egyik fontos összetevője, egyik alapvető szükségletünk, de megszerzése terén gyakran tévúton járunk.

Bővebben »

Korábbi blogbejegyzéseinket az alábbi oldalon tekintheted meg: