A játékok nem építenek csapatot

Alig lehet olyan munkakört találni manapság, melyben a jó eredmény csak az egyén teljesítményén múlik. Az, hogy valaki milyen produkcióval rukkol elő, nagy mértékben függ attól, hogy milyen minőségű támogatást kap a kollégáktól. Érthető hát, hogy miért tartják fontosnak a vállalatok a csapatokat, miért igyekeznek fejleszteni az együttműködést. A törekvés természetesen megsüvegelendő, a megoldások már kevésbé azok.

A csapat építésénél a vezetőnek kiemelt szerepe van, mégiscsak ő a vezérbika vagy vezértehén, ezért fontos értenie, hogy mire számíthat a különböző megközelítésektől.

A csapatépítés igen gyakran közös kajálásban és/vagy ivászatban testesül meg. Olykor hasznos persze együtt csapatni a kollégákkal, esetleg több információt tudhatnak meg egymásról az emberek, élménynek is megfelelhet. Abban már kevésbé vagyok biztos, hogy ez építi-e a csapatmunkát… 

A másik gyakori módszer, amikor a csapat elvonul egy szállodába 1-2 napra és ott zúznak. Annak érdekében, hogy szervezettnek tűnő széjjelség legyen az esemény, megbíznak egy ilyesmik levezénylésére szakosodott céget, hogy találják ki, mi történjen a reggeli és a vacsora között. A megoldás az szokott lenni, hogy hoznak pár játékot, amivel el lehet ütni az időt. Nyilván sokkal jobb így, mintha egymás búráját bámulnák vagy felszínes véleménycserék közepette unatkoznának a résztvevők egy drága szálloda halljában vagy bárjában. Eddig még osztom is az elképzelést, a csapattagok informális, könnyed, játékos együttléte lehet kedvező hatással arra, hogy az emberek többet megtudjanak egymásról, esetleg más oldaláról is megismerjék a másikat. Ennél többet azonban aligha várhatsz. Még akkor sem, ha az értékesítési folyamat során ennél nagyobb ígéretek hangzanak el a tanácsadóktól. Az esti kaszinó lehet érdekes, de azok számára talán kevésbé, akik nem szeretik a szerencsejátékokat. A grillezés lehet mókás, kivéve azok számára, akik vegetáriánusok. A vacsora utáni karaoke során is sokan szénné röhögik az agyukat, kivéve azok, aki nem szeretnek teljesen idiótának látszani. Az esti borkóstolás is lehet vicces, kivéve azok számára, akiknek nagy erőfeszítés megoldani a gyerek felügyeletét. Vannak, akik kedvelik a szórakozás ilyen formáit, azonban nem igazán oldható fel az, hogy más emberek más dolgokat tartanak viccesnek, szórakoztatónak, ezért többnyire felemásra sikerülnek az összeröffenések és kétes hozzáadott értékkel bírnak az teljesítményre nézve.
Nem vonom kétségbe, lehetnek viccesek, érdekesek ezek a megoldások, kikapcsolhatják az embereket egy kicsit, de a nap végén az üzleti eredmények számítanak! Ezt azért soha ne téveszd szem elől!

De itt nem áll meg a karnevál; annak érdekében, hogy házon belül “eladható” legyen a program és finanszírozza a vállalat, kell valami álca. A csapatépítő iparág sem különbözik a többitől olyan értelemben, hogy a piaci igényeket szolgálja ki. Ha játékos-csapatépítős-szakmai dzsemborit szeretnél, megkapod: az elvonulásba belecsempésznek valamilyen szakmai ideológiát, lehetőleg játékos formában, hogy szórakoztató legyen. Így jönnek létre azok a torzszülöttek, hogy akadálypályán keresztülmenetellel tanítanák a kollégákat egymás segítésére, nyomozós játékokkal fejlesztenék a közös gondolkodást, életre kel a karaoke show + a főnök 1 órás prezentációja az együttműködés fontosságáról kombó vagy egy tréner eltáncolja a 7 szokást, esetleg még az EQ fontosságáról is papol valamicskét. Van itt minden: földre fektetett kötélen való egyensúlyozás, PET palackokból épített tutaj vízre engedése vagy hurkapálcikákból épített Halálcsillag… Ezekből a játékokból aztán mindenféle felismeréseket vonnak le a trénerek a résztvevők számára, amikre két hét múlva halványan, három után egyáltalán nem emlékeznek. Sajnos több problémám is van ezekkel az okoskodásokkal:

  • Egyes játékok segítenek az önbizalmat építeni. – mondják. Talán. Én inkább azt figyeltem meg régebben résztvevőként, hogy többnyire azokban, akik eleve magabiztosak voltak.
  • Nem vagyok meggyőződve arról, hogy valóban építi a bizalmat az, ha valakinek akarata ellenére hanyatt kell basznia magát, hogy a csapattársa majd elkapja, mielőtt szétloccsanna a koponyája a talajon.
  • Tényleg egészséges az, hogy olyan emberek előtt látszunk ügyetlennek, akiknek majd újra a szemébe kell nézni a munkahelyen? Mivel az imázs fontos összetevője a magabiztosság egységcsomagnak, nem lehet, hogy az emberek inkább szeretik megtartani maguknak a félelmeiket és a hiányosságaikat?
  • Amikor 10 méter magasan egy akadálypálya kötelén remegő lábakkal slisszolsz, IFA féknyommal a gatyádban, idétlen sisakkal a fejeden, miközben a többiek lentről bámulnak, hogy elpercelsz-e, a kötél nagyon is sokat számít. Miért számít bárki is arra, hogy egy héttel később sokkal magabiztosabban prezentálod majd a 10 milliós beruházást a csapatnak, miközben ketten épp azon kuncognak, hogy milyen béna voltál a mászófalon?
  • Az az igazság, hogy nem mindenki szeret arcveszteni, önkontrollt sutba vágni vagy akár nyilvánosan félni egy játék során. A legtöbb csapatépítő játék mindössze egyetlen dolgot képes elérni: emlékezteti a résztvevőket arra, hogy a külső megjelenésükkel ellentétben bölcsességben és tudatosságban nem igazán léptek előre 15 éves koruk óta.
  • Mi mondatja azt a játékok kitalálóival, hogy a hatásukra majd másképp viselkednek az emberek? Tapasztalatom szerint a játékokban seggfejül viselkedő kolléga a munkában is az, azaz identikusan viselkedik. Halkan jegyzem meg, hogy ez az információ a játék nélkül is rendelkezésre állt.
  • Az elvonulás akkor sikeres, ha a többség jól érezte magát. Oké, de a többség valószínűleg jól dolgozott együtt eddig is, nem pont a kisebbség integrálása lett volna a cél?
  • Egyetértek azzal az ígérettel, hogy a közös emlékek összekapcsolhatják az embereket. A legtöbb ilyen pillanat azonban a közös munka során, a csapaton belül keletkezik, nem egy mesterségesen kitalált szituációban.
  • Játék olykor lehet jó mediátor, a segítségével azok is képesek lehetnek kifejezni magukat, akik esetleg nem ékesszólók. Az extrovertáltak számára azonban unalmasak lehetnek. Ráadásul van egy kellemetlen mellékhatásuk: elterelik a figyelmet az üzletről, arra építenek, hogy amit a játék során megfogalmaztak, azt majd könnyedén beépítik a gyakorlatba.

A játékok természetesen lehetnek tanulságosak, de vajmi kevés változás lehetőségét hordozzák magukban. A csapatépítő nap után mindenki hazamegy szépen és hétfőn pont ugyanúgy csinálják a dolgaikat, mint előtte. A csapat, a közösség épülése nem pár nap műve, hanem egy folyamat. Ráadásul, mivel a csapat összetétele óhatatlanul változik, ill. a közös munka szülhet további feszkót, folyamatosan foglalkozni kell vele.

Nem nagyon értem, hogy mi értelme van egy élményprogramba szakmaiságot belemagyarázni, hiszen az élmény önmagában is megállná a helyét. (Kifejezetten nem azokra az üzleti elvonulásokra gondolok most, amikor pl. a stratégia átbeszélését külső helyszínen tartják.) Tapasztalatom szerint, a legjobb a két műfajt szétválasztani: élményprogrmra és csapatépítésre. A változást hozó csapatépítő megoldások figyelembe veszik ezt és arra összpontosítanak, hogy a tagoknak milyen erősségeik vannak, hogyan tudnak a segítségükkel a leghatékonyabban hozzájárulni a közösen meghatározott célokhoz. Nem elégszenek meg a szavak (gyenge) erejével és a nagy felismerések kimondásával hanem a napi rutin részévé teszik a közös munka fejlesztését. A munkahely számtalan lehetőséget teremt arra, hogy félj vagy, hogy egyesek szemétül viselkedhessenek veled. Miért fizetnétek érte akkor? Ha a jó a közösség, a móka természetesen jön majd az életetekbe.

Gondoljunk bele, mi hozza létre a csapatokat? A csapatok tulajdonképpen válaszok. Válaszok egy üzleti problémára. Azért alakulnak, hogy azt megoldják; nap, mint nap gondozzák a területet és ez a közös cél tartja össze őket. Az üzlet által felvetett kérdésekre adott válaszaitok építik a csapatot, az határozza meg a teljesítményeteket ahogyan együtt dolgoztok. Vannak olyan helyzetek, amikor indokolt külsős segítsége, gyakran azonban a csapat vezetőjeként magad is kezdeményezheted úgy, hogy néhány kérdést igyekeztek közösen megválaszolni:

  • Bízhattok-e egymásban, hogy mindenki a legjobbat akarja a másiknak? Felvállaljátok-e egymás előtt a gyengeségeiteket?
  • Konstruktívan vállaljátok-e fel a konfliktusokat vagy a harmónia érdekében inkább csendben vizslatjátok, ami történik?
  • Mindenki olyan feladatokat végezhet, melyekben szakmailag és emberileg is a legjobbját nyújthatja?
  • Egyetértetek-e abban, hogy hogy néz ki a megfelelő hozzáállás? Elkötelezett-e mindenki a célok és a viselkedések mellett?
  • Törődtök-e egymással, meghozzátok-e a szükséges áldozatokat, bele tesztek-e pluszt, ha úgy hozza a sors.
  • Felhívjátok-e egymás figyelmét arra, ha valaki eltér a céloktól vagy nem konstruktívan viselkedik
  • Toleráljátok a hibázást, ha valaki nem a megbeszéltek szerint cselekedett? Támogatjátok őt a kijavításban
  • Rendszeresen értékelitek-e azt, hogy hol tartotok az úton
  • Bízhattok-e a csapat vezetőjében, hogy új kolléga kiválasztásánál figyel arra, hogy ugyanazok a sztenderdek legyenek fontosak számára, mint amik a jó teljesítményt okozzák?
  • A kollégák folyamatosan tanulhatnak, fejlődetnek szakmailag és a puhább készségek terén
  • Számíthattok-e a vezetőre, hogy biztosítja a munkavégzéshez szükséges eszközöket, erőforrásokat, hogy a legjobbatokat nyújthassátok?

Nem szükségszerűen egyszerre kell ezeket papírra vetni és egymás agyába gravírozni a válaszokat, nem is várja ezt senki tőled. Team Leader vagy, ugyanolyan ember, mint a többiek, folyamatosan tanulsz. De tartsd észben, hogy te vagy a vezető, a választásaid és a döntéseid következtében kaptok választ ezekre a kérdésekre. Kulcsszereped van abban, hogy milyen hatékonysággal fogtok együtt dolgozni. A közösen megfogalmazott célok, az elvárt magatartás sulykolása, a konzisztensen betartott ígéretek azok, melyek szenvedéllyel tartanak össze, energiával töltenek fel egy közösséget. Az igazi csapatépítés egy tudatos út, amit nem tudsz dobozban megvásárolni.

Iratkozz fel a blogértesítőnkre​!

Nem zaklatunk mindenféle áltudománnyal, csak akkor írunk, ha valami értelmes jut eszünkbe.

További bejegyzések:

Még mindig inkább a képzőknek jó biznisz a coaching?

Most tette közzé a PWC az International Coach Federation megbízásából immáron negyedszer, kb. négyévente végzett globális coaching kutatásának 2020-as eredményeit. A 2016-os riportról tavaly írtam egy összefoglalót, amit most nem ismételnék meg, mert olyan eszeveszett sok újdonság nincs benne.

Bővebben »

A gépies vezetés is csak egy kapufára elég

Míg mi itt kis hazánkban azon törpölünk, hogy a vezetőként ténykedők egyáltalán halljanak arról, hogy miket illene csinálniuk ebben a szerepkörben, valamint azon, hogy ha már hallottak róla, elkezdjék végre a gyakorlatban is kipróbálni a tanultakat, a fejlettebb vezetési kultúrával bíró országokban más típusú kihívásokat kellene megugraniuk a vezetőknek.

Bővebben »

A szívás, mint értékteremtő tevékenység

Mivel egész életemben idegenkedtem a műszaki és a gyakorlatiasságot igénylő dolgoktól, sose mertem belevágni egy építkezésbe, vagy egy olyan jellegű felújításba, ahol mindent szétverünk és onnan a ground zero-ról rendesen megcsináljuk az újat.

Bővebben »

A Nagy Távmenedzsment Parasztvakítás

Attól, hogy a kereslet és a kínálat egymásra talál, még nem biztos, hogy érték is teremtődik. Érthető és üdvözlendő módon, számos vállalatnak eszébe jut mapapság, hogy segítenie kellene a vezetőinek abban, hogy miképp boldoguljanak a megváltozott, flexibilisebb munkavégzést előhívó környezetben.

Bővebben »

A lufifújás és a finghevítés népszerűsége töretlen

Még az 1990-es évek közepén találkoztam először azzal a jelenséggel a hanyatló nyugaton, hogy a semmit vagy a közepeset bőséges meleg levegővel hogyan kell ellenállhatatlanná tuningolni. Az alkalmazott módszertant az elmúlt évtizedekben hazánkban is sikerült tökélyre fejleszteni, valamint széles körben elterjeszteni.

Bővebben »

A te felelősséged, amit beviszel a munkahelyre

Nemrég találkoztam egy indianai egészségügyi szolgáltató ajtaján lefényképezett felirattal, ami az oda belépőket figyelmeztette (szabad fordításban): “Kérjük vállalj felelősséget az energiákért, amiket ide behozol! A szavaid számítanak. A viselkedésed számít.

Bővebben »

Lesz-e vajon hómofisz-áttörés hosszabb távon?

Amikor első gyermekünk született, akkor hallottam egy jópofa dumát, miszerint három dolgot csinál egy pici baba: eszik, alszik és hasonlít. Amikor pedig először tapasztalhattuk meg életünkben ezt a tavaszi karanténosdit, a gondolataikat publikusan megosztók egy dolgot csináltak főállásban: jóslatokba bocsátkoztak.

Bővebben »

Tuti önkontroll-támogató stratégiák

Úgy tűnik, hogy ha nyár, akkor a viselkedéstudománynak van szezonja nálam, legalábbis tavaly is és az idén is erre kanyarodott az érdeklődésem 25 fok felett. A LinkedIn-en és a Tudatos Vezetés Facebook csoportban indítottam egy szösszenet-sorozatot a kognitív torzításokról (legutóbbi például a veszteségkerülésről szólt, ami lentebb fontos szerepet kap), valamint nemrég blogbejegyzést írtam saját magunk megzabolázásának négyféle módjáról, valamint a túlzott magabiztosságról, Richard Thaler viselkedési közgazdász Nudge című könyve alapján.

Bővebben »

Korábbi blogbejegyzéseinket itt olvashatod: