A fejünkben se mindegy, miből főzünk

Azt hiszem, nem sokan vitatkoznának azon, hogy egy jó bográcsgulyásnál egyáltalán nem mindegy, milyen alapanyagokból főzöd. Lehetsz akármilyen gumiabroncs-csillagos séf, vagy tiszteletet parancsoló kiterjedésű, és az üstök világában emberöltőnyi tapasztalatot felhalmozó szakács néni, avas szalonnából, egy hete az ábécé hűtőpultjában szomorúan árválkodó mócsingos gulyáshúsból, vagy a tárolás során megfagyott krumpliból nem fogsz tudni értékelhető ebédet varázsolni.

bográcsgulyás

Ezt az összefüggést kevésbé veszik észre az emberek a saját fejükkel kapcsolatban. A gondolataink határozzák meg a belső beszédünket, majd a mások felé irányuló kommunikációnkat és végső soron a cselekvésünket is. A folyamat azonban nem egyirányú: a belső beszédünk visszahat a gondolkodásunkra. Igenis van értelme tehát annak, hogy megválogassuk, miről társalgunk magunkkal, és annak is, hogy bebeszéljünk magunknak olyan dolgokat, amiket bár nem feltétlenül érzünk igaznak, abba az irányba mutatnak, ami felé változni szeretnénk.

Ha folyamatosan morgolódunk olyan témákon, amikre nem sok ráhatásunk van, akár másokkal eszmét cserélve, akár csak belső beszédünkben, az olyan, mintha a gondolatainkból és a cselekedeteinkből álló “éltető élelmezésünket” penészes, romlott, megbuggyant alapanyagokból próbálnánk előállítani. Milyen építő elképzelés, milyen teremtő aktivitás fog abból származni, ha folyvást azon rugózunk, mit mondott vagy mit tett egy embertársunk az Interneten, a tévében, urambocsá a Polgár Jenő Hivatalban, vagy az Országházban? Természetesen befolyásolja az életünket egyik-másik belőle, de nem mindegy, mennyi pszichikus energiánkat vonja el a velük való foglalkozás, és azt vajon tudnánk-e értelmesebben felhasználni.

Az agyunk hajlamos elhinni azt is, amit sokat szajkóznak neki kívülről (nem mindegy, hogy ezerszer azt hallja egy gyerek, hogy milyen ügyes volt, vagy azt, hogy milyen szerencsétlen, béna, tökkelütött), de azt is, amit magunknak magyarázunk. Henry Ford mondta, hogy akár azt gondolod, hogy képes vagy rá, akár azt, hogy nem, mindenképp igazad lesz. Persze ez nem jelenti, hogy mindent el tudunk érni, amit csak akarunk: egy-egy specifikus területen eltérő adottságokra, gyakorlásmennyiségre, valamint technikai vagy egyéb külső segítségre van szükség. De mindenképp valószínűbbé teszi a kívánt eredmény elérését, ha úgy fogunk neki, hogy sikerülni fog. Ami nagyon érdekes, és erről írtam is a legutóbbi, kakasos e-könyvemben, hogy az úgynevezett megerősítő kijelentések (affirmative statements), amiket magunknak mormolunk el rendszeresen, idővel megváltoztathatják a gondolkodásunkat. Saját példám a régmúltból, hogy tartottam tőle, miként tudok értékesíteni mások segítsége nélkül úgy, hogy nem vagyok valami nagy sales-es, sem pedig extrovertált kapcsolatépítő. Szépen bemagyaráztam magamnak, hogy “könnyen értékesítek”, annak ellenére, hogy abszolút nem gondoltam úgy, de aztán igazzá vált. Sok éve nem fejtek ki semmiféle értékesítési aktivitást a Tudatos Vezetés programok vonatkozásában, de valahogy mégis megtelik vele a naptáram, ráadásul hónapokkal, sőt akár fél évvel korábban, mint ahogy kezdjük a programot. Már ténylegesen el is hiszem, amit mantráztam.

Figyeld meg, miről szól a belső beszéded, és értékeld, mennyire szolgál az vajon téged! Tudatosan kicserélheted a tartalmát valami másra, ami inkább tölt és épít, mint rombol vagy lemerít.

Szólj hozzá!

Iratkozz fel blog értesítőnkre

Nem zaklatunk mindenféle áltudománnyal, csak akkor írunk, ha valami értelmes jut eszünkbe.

Kövess minket

További bejegyzések:

Adatok segítségével valóban jó konklúziókra jutunk?

Mit gondolnánk arról, ha azt állítanám, hogy a Covid-19 hatására csökken a daganatos megbetegedésben elhunytak száma?

Különféle médiumokat olvasgatva a neten, sok helyen azzal riogatnak, hogy koronavírus miatt mennyire megnőtt a halálesetek száma. Humán szakember lévén gyakran látom előnyét annak, hogy mérnökként végeztem a BME-n… Miért emelkedne a halálozások száma a vírus hatására?

Bővebben »

Ne higgy az alkalmi oktatások ígéreteinek!

A 21. században sem tapasztalhatunk észrevehető változás azzal a meggyőződéssel kapcsolatban, hogy ha új tudásra vagy képességekre van szükség, akkor be kell utalni az embereket egy oktatásra, ahol majd jól megokosítják őket. Az észosztó figura a rendelkezésére álló tudomány minél nagyobb hányadával nyakon önti a hallgatóságát…

Bővebben »

Konzultáció helyett inzultáció?

Pár éve egy jól prosperáló nagyvállalat tulajdonosa kért fel tanácsadónak. Dacára annak, hogy minden királyság volt náluk, nagyon szenvedett attól, hogy mennyire hiányolja a “tulajdonosi szemléletet” a vezetőitől. Láthatóan bizonytalan volt abban, hogy mit is kellene tennie. Mivel a vezérigazgató is ő volt egyben, végül azt mondtam neki, hogy te egy kiváló üzleti érzékkel megáldott géniusz vagy, de …

Bővebben »

A Nagy Komfortzóna Teszt

Már sokszor, de még messze nem elégszer ekéztem azt a gyenge lábakon álló féligazságot, hogy kifejezetten a komfortzónánkon kívül lenne megtalálható “a” tanulási zónánk. Amennyire utána tudtam nézni, honnan fúj a szél, egy Tom Senninger nevű német tanár jól kinéző és hangzó modelljét nyelik be és osztják szénné a népek kritika nélkül, ami állítólag Lev Szemjonovics Vigotszkij (1896-1934), szovjet pszichológus “legközelebbi fejlődési zóna” koncepciójának…

Bővebben »

Korábbi blogbejegyzéseinket az alábbi oldalon tekintheted meg: