A fejünkben se mindegy, miből főzünk

Azt hiszem, nem sokan vitatkoznának azon, hogy egy jó bográcsgulyásnál egyáltalán nem mindegy, milyen alapanyagokból főzöd. Lehetsz akármilyen gumiabroncs-csillagos séf, vagy tiszteletet parancsoló kiterjedésű, és az üstök világában emberöltőnyi tapasztalatot felhalmozó szakács néni, avas szalonnából, egy hete az ábécé hűtőpultjában szomorúan árválkodó mócsingos gulyáshúsból, vagy a tárolás során megfagyott krumpliból nem fogsz tudni értékelhető ebédet varázsolni.

Ezt az összefüggést kevésbé veszik észre az emberek a saját fejükkel kapcsolatban. A gondolataink határozzák meg a belső beszédünket, majd a mások felé irányuló kommunikációnkat és végső soron a cselekvésünket is. A folyamat azonban nem egyirányú: a belső beszédünk visszahat a gondolkodásunkra. Igenis van értelme tehát annak, hogy megválogassuk, miről társalgunk magunkkal, és annak is, hogy bebeszéljünk magunknak olyan dolgokat, amiket bár nem feltétlenül érzünk igaznak, abba az irányba mutatnak, ami felé változni szeretnénk.

Ha folyamatosan morgolódunk olyan témákon, amikre nem sok ráhatásunk van, akár másokkal eszmét cserélve, akár csak belső beszédünkben, az olyan, mintha a gondolatainkból és a cselekedeteinkből álló “éltető élelmezésünket” penészes, romlott, megbuggyant alapanyagokból próbálnánk előállítani. Milyen építő elképzelés, milyen teremtő aktivitás fog abból származni, ha folyvást azon rugózunk, mit mondott vagy mit tett egy embertársunk az Interneten, a tévében, urambocsá a Polgár Jenő Hivatalban, vagy az Országházban? Természetesen befolyásolja az életünket egyik-másik belőle, de nem mindegy, mennyi pszichikus energiánkat vonja el a velük való foglalkozás, és azt vajon tudnánk-e értelmesebben felhasználni.

Az agyunk hajlamos elhinni azt is, amit sokat szajkóznak neki kívülről (nem mindegy, hogy ezerszer azt hallja egy gyerek, hogy milyen ügyes volt, vagy azt, hogy milyen szerencsétlen, béna, tökkelütött), de azt is, amit magunknak magyarázunk. Henry Ford mondta, hogy akár azt gondolod, hogy képes vagy rá, akár azt, hogy nem, mindenképp igazad lesz. Persze ez nem jelenti, hogy mindent el tudunk érni, amit csak akarunk: egy-egy specifikus területen eltérő adottságokra, gyakorlásmennyiségre, valamint technikai vagy egyéb külső segítségre van szükség. De mindenképp valószínűbbé teszi a kívánt eredmény elérését, ha úgy fogunk neki, hogy sikerülni fog. Ami nagyon érdekes, és erről írtam is a legutóbbi, kakasos e-könyvemben, hogy az úgynevezett megerősítő kijelentések (affirmative statements), amiket magunknak mormolunk el rendszeresen, idővel megváltoztathatják a gondolkodásunkat. Saját példám a régmúltból, hogy tartottam tőle, miként tudok értékesíteni mások segítsége nélkül úgy, hogy nem vagyok valami nagy sales-es, sem pedig extrovertált kapcsolatépítő. Szépen bemagyaráztam magamnak, hogy “könnyen értékesítek”, annak ellenére, hogy abszolút nem gondoltam úgy, de aztán igazzá vált. Sok éve nem fejtek ki semmiféle értékesítési aktivitást a Tudatos Vezetés programok vonatkozásában, de valahogy mégis megtelik vele a naptáram, ráadásul hónapokkal, sőt akár fél évvel korábban, mint ahogy kezdjük a programot. Már ténylegesen el is hiszem, amit mantráztam.

Figyeld meg, miről szól a belső beszéded, és értékeld, mennyire szolgál az vajon téged! Tudatosan kicserélheted a tartalmát valami másra, ami inkább tölt és épít, mint rombol vagy lemerít.

Iratkozz fel a blogértesítőnkre​!

Nem zaklatunk mindenféle áltudománnyal, csak akkor írunk, ha valami értelmes jut eszünkbe.

További bejegyzések:

Lesz-e vajon hómofisz-áttörés hosszabb távon?

Amikor első gyermekünk született, akkor hallottam egy jópofa dumát, miszerint három dolgot csinál egy pici baba: eszik, alszik és hasonlít. Amikor pedig először tapasztalhattuk meg életünkben ezt a tavaszi karanténosdit, a gondolataikat publikusan megosztók egy dolgot csináltak főállásban: jóslatokba bocsátkoztak.

Bővebben »

Tuti önkontroll-támogató stratégiák

Úgy tűnik, hogy ha nyár, akkor a viselkedéstudománynak van szezonja nálam, legalábbis tavaly is és az idén is erre kanyarodott az érdeklődésem 25 fok felett. A LinkedIn-en és a Tudatos Vezetés Facebook csoportban indítottam egy szösszenet-sorozatot a kognitív torzításokról (legutóbbi például a veszteségkerülésről szólt, ami lentebb fontos szerepet kap), valamint nemrég blogbejegyzést írtam saját magunk megzabolázásának négyféle módjáról, valamint a túlzott magabiztosságról, Richard Thaler viselkedési közgazdász Nudge című könyve alapján.

Bővebben »

A túlzott magabiztosságról, avagy mindannyian átlag felettiek vagyunk

Legalábbis azt gondoljuk magunkról, tisztelet a kivételnek. Pedig nem kell hozzá túl komoly matematikai felkészültség, hogy belássuk: ez lehetetlen. Richard Thaler, a viselkedési közgazdaságtan egyik nagy spílere, Nudge (2008) című alapművében egy nagy kupac kutatást lapátolt össze arra vonatkozóan, hogy az emberek többsége túlértékeli esélyeit és saját magát egy csomó témában.

Bővebben »

Miért kell a vezetőknek megállni és bevárni a többieket?

Itt a nyár, jönnek sorra a biciklis elmélkedések, eszmecserék és analógiák a Tudatos Vezetés blogon. Megyünk négyen a szokásos reggeli körünkre, elöl a vezérürü, akit az egyszerűség kedvéért nevezzünk Bélának (persze az sem lényegtelen szempont, hogy ez a neve). Igazi vezető, lendületes vállalkozó, erősen orientálja a teljesítmény, úgyhogy tolja neki rendesen.

Bővebben »

A jó tanácsadó nem azt csinálja meg, amit az ügyfele kér

“Kígyónak lábsó, madaraknak fogsor. – diktál a beteg, írja a doktor.” – szól a Dr. Bubó főcímdala. Ezt idéztük fel informatikában utazó barátommal a minap, miután azt fejtegette nekem, hogy a jó tanácsadó nem azt csinálja meg, amit az ügyfél kér, hanem azt, aminek értelme van.

Bővebben »

Hogyan lövünk öngólt a fizetési igénnyel?

Több tanácsadó vállalat szakosodott arra, hogy segítsen a fizetések összehasonlításában. Hasznos információ lehet a HR számára az, hogy pl. az iparágukon belül milyenek a fizetések, hogyan állnak össze a kompenzációs csomagok. Az adatok ismeretében megnézhetik, hogy pl. egy munkakör kompenzációs csomagja hogyan viszonyul különböző iparágak hasonló pozícióihoz.

Bővebben »

Saját magunk megzabolázásának négy hatékony fegyvere

Mindennek ellen tudunk állni, csak a csábításnak és a kísértésnek nem. Vagy legalábbis nem könnyen. Ezer felől érkeznek az impulzusok, amelyek csupa olyasmire késztetnek bennünket, aminek nem kéne bedőlnünk. Egy részük alapvető fiziológiai szükségleteinkhez kapcsolódik, mint például a táplálkozás vagy a fajfenntartás, másik részük az agyunk kényelmességéből adódik, mivel spórolni akar az energiával, a harmadik kategória pedig az erős vágyakozásunk azokra a fröccsökre, amiket egyes neurotranszmitterek felszabadulása okoz, mint mondjuk a dopamin.

Bővebben »

Nem a kapcsolatépítés a vezető egyik legfontosabb feladata? Nem!

Amikor becsöppenünk egy cég életébe, felmerülhet bennünk az a kérdés, hogy hogyan is néz ki a szervezet, milyen a vezetés?

Elég azt a varázsszót a HR-es fülébe búgni, hogy “organigram” és máris villámtempóban úszik be a látóterünkbe a D:\eztvillantsd könyvtárból valami ilyesmi ábra:

Bővebben »

Korábbi blogbejegyzéseinket itt olvashatod: