Feliratkozás blogértesítőre

Minden információ rendelkezésre állt a fejemben arról, mit szeretnék. A hogyan volt a következő lépés. A HR tanácsadói munkakör nem tette teljessé ezt a kört, így elkezdtem foglalkozni a szervezet belső folyamataival. Nagyjából ezzel egy időben kaptam egy emailt a főnökömtől, amiben az állt, ha igazán érdekel ez a terület, küldjem el a CV-m.

Így találkoztam a Menedzsmentorral.

A cél megtalálása után most tartok a hogyannál. Tapasztalaimból arra tudok következtetni, hogy tervezéssel és szerencsével együtt működik a jó időben jó helyen lenni. A többi "csak" a befektett energián múlik.

Egyetemi éveim előtt egy dologban voltam biztos a - "mi leszek, ha nagy leszek" kérdéssel kapcsolatban: szervezni szeretnék. Akkor még majdnem mindegy volt, hogy mit. Rendezvényt, oktatást, esküvőt, a lényeg a szervezés volt. Így indultam el a továbbtanulás terén is. Már a második ilyen ’szervezős’ képzés közepén jártam, amikor egyik reggel arra keltem, ennél többre van szükségem.

Jelentkeztem egyetemi képzésre, ahol megismerkedtem a személyiséglélektan és a szociálpszichológia alapjaival. Itt jöttem rá – többek közt – arra, hogy a magatartás és viselkedés megértéséhez, megismeréséhez nagyon jó módszerek léteznek, még sincs szabály arra, hogy megjósoljuk, ki hogy fog reagálni adott szituációban. Nagyon inspirált a tény, hogy mégis képesek vagyunk tervezni, szervezni a mindennapi életünket az ’ahány ember annyi szokás’ környezetében. A lényeg a kiválasztott módszer megfelelő alkalmazása és ebben rejlik a kihívás. Itt kibővült a kérdésre adott válaszom: szervezni szeretnék és emberekkel együtt dolgozni.

Innentől párhuzamosan történtek az események. HR tanácsadóként kezdtem el dolgozni, közben továbbtanultam menedzsment szakon és ízelítőt kaptam mind a kis- és középvállalkozások és a nagyvállalatok működésének és működtetésének fortélyaiból. Ez a képzés segített feltenni az i-re a pontot. Szervezés, emberek, szervezet.

Gáll Anikó