Feliratkozás blogértesítőre



Nemrég egy tanácsadó cég vezetője mondta nekem, hogy „a szigorú szabályozásunk biztosítja valamennyi tanácsadónk függetlenségét és objektivitását”.
 

A tanácsadók általában elhiszik, hogy tényleg objektív döntéseket hozhatnak azokról a vállalatokról, üzleti szituációkról, amelyekbe bevonják őket. Sok kutatás szól arról, hogy a döntéshozók nem is érzékelik azt, hogy az objektivitásuk valójában tökéletesen szubjektív (álobjektív). Az emberi agy sok trükköt ismer arra, hogy kedvezően értelmezze a bizonyítékot, mérlegelje a tényeket, és  pontosan a neki tetsző konklúzióra jusson.

Amikor egy döntéshozó vagy tanácsadó a legjobb gyakorlattal érvel, ok-okozati összefüggést állít fel. Egyszer az egyik konferencián az előadó azt mondta, hogy az ügyfele nem tudott elegendő munkatársat felvenni ezért úgy döntött, hogy egy nagy játékká alakítja a felvételi folyamatot. A projekt eredményeképp  2 év múlva már sokkal több jelötlet tudtak bevonzani. Egy magyarázat (siker és menedzsment gyakorlat összefüggése) legjobb próbája, ha megnézzük másolható-e az eredmény. Sajnos szinte egyetlen  sikertörténet sem állja ki ezt a próbát, mert nem szerepelnek benne azok a véletlenszerű, szerencsés dolgok, melyek bekövetkeztével másképp végződött volna a sztori. Ebben az esetben a projekt épp a gazdasági válság éveire esett, amikor a munkerőpiac keresleti piacról kínálatira változott. Vajon ez a véletlenszerű tény mennyiben befolyásolta a projekt végeredményét?

Az a tény, hogy sok, megtörtént eseményben szerepet játszanak a döntések, arra sarkall bennünket, hogy eltúlozzuk a képességek szerepét és alábecsüljük a szerencse hatását az adott kimenetre.
 

 

 

 

Más szóval hajlamosak vagyunk úgy kezelni a rendelkezésünkre álló, korlátozott információt mintha semmi más nem befolyásolta volna az eseményeket. Az elérhető információkból kialakítjuk a lehető legjobb történetet és ha jól sikerül a sztori, elhisszük és legjobb gyakorlatként állítjuk. Paradox módon annál könnyebb jó történetet kitalálni, minél kevesebb részlet áll rendelkezésünkre.


Ha a döntéshozók sokkal részrehajlóbbak annál,
mint ahogyan ők gondolják, akkor ők kevésbé
részrehajlóak annál, mint ahogyan mi gondoljuk.
Furfangos, mi? :)

A kutatások azt mutatják, hogy az emberek
alábecsülik az önérdek hatását a saját
döntéseikre, ugyanakkor túlbecsülik az önérdek hatását mások esetében. A részrehajlást elkerülni sajnos csak egyetlen megbízható módon lehet: ha elkerülöd azokat a szituációkat, amelyek a részrehajlást egyáltalán lehetővé teszik. Például úgy, hogy több releváns adatot, információt és kevesebb véleményt használsz a döntéshozáshoz.
 

Ha legközelebb valaki az objektivitással jön, legyél erősen kétkedő! Ha legközelebb az objektivitással állsz elő, nyugodtan kétkedj magadban!

Szubjektív vagy álobjektív döntéshozás

 

2015-11-02