Feliratkozás blogértesítőre

Miért nem tesz jobbá a gyakorlás?

 

2018-02-05

Az utóbbi hetekben többször is felmerült a kérdés akár ügyfeleknél, akár a kollégáimnál, hogy hogyan lesz valakiből kiváló vezető, kiváló tréner vagy akár kiváló szakember. Az az igazság, hogy ha jelenleg elterjedt logikát használjuk (néhány napos tréning + valamennyi gyakorlástól várjuk az eredményt), akkor egyszerű a válaszom: nagyjából sehogy. Nem csak a rövid idejű impulzussal van gond, hanem az egész logika több hibás feltételezésen alapul.

Vegyünk 3 képzeletbeli flipchart papírt:

Még nem tudom csinálni Erőfeszítést igényel, hogy
csináljam
Kiválóan (megbízhatóan)
tudom csinálni
 

Vajon úgy haladunk a fejlődés útján, hogy kiválasztunk pár dolgot, amit még nem tudunk jól csinálni, majd megtanuljuk, hogyan lehet jól csinálni és ha sokat gyakoroljuk, akkor kiválóan tudjuk majd csinálni? Tényleg így tudunk kiváló készségekre szert tenni?

Ennyire lináris lenne ez a folyamat?
 

  Nem tudom (A) Erőfeszítéssel (B) Kiválóan (C)
Start: minden a nem tudom papíron 
Tanulással, gyakorlással
Még több tanulás és gyakorlás
Végre minden a C oszlopban, az A hál' Istennek kiürült

Van néhány probléma ezzel a megközelítéssel:
 
Ez a logika azt a sorrendiséget feltételezi, hogy a képességeket az A-ból B-be és B-ből C-be szekvenciálisan szerezzük meg. Csakhogy vannak olyan készségek is, melyeket az A-ból indulva, a köztes lépcsőt kihagyva is kiválóan, automatikusan tudunk csinálni.

 

Ha pl. vezetők vagyunk egy csapat élén, feltehetően nem nulla képességgel rendelkezünk az emberek vezetése terén. Ha valami újat szeretnénk elsajátítani a már meglévő képességeink is hatással lehetnek arra, hogy  egy új dolgot sokkal rövidebb idő alatt tudjunk jól csinálni.

A másik probléma, hogy a szakmájukban profi embereknél az A sosem üres, mindig újabb és újabb készségeket igyekeznek megszerezni vagy épp egy már birtokolt készséget akarnak még tovább fejleszteni.

A harmadik probléma, hogy a guruk, nem csak B-ből C-be fejlesztik a képességeiket, hanem olykor C-ből visszalépnek B-be. Jogos lehet a kérdés, hogy miért akarnánk egy olyan készséget „visszafejleszteni”, amit már nagyon jól csinálunk?

 

Egyrészt, a mindennapok során gyakran használt, automatikussá vált készségek nem minden esetben tudatosan alakulnak ki. Lehet, hogy valamit annak ellenére kiválóan tudunk csinálni, hogy túl sokat gyakoroltuk volna. Pl. gyakran láthatuk síelőket elég jól csúszni a pályán. Mondhatni középhaladó szinten. Sok esetben ezt nem tudatosan érjük el, hanem a gyakorlás által egyre jobbak leszünk, egyre jobban csináljuk. Szinte automatikusan, olyan mélyen berögzülve, hogy észre se vesszük. Ugyanakkor, ha profin szeretnénk síelni, vissza kell lépnünk egyet, ki kell iktatunk egy automatizmust, és pontosítani egy (és egyszerre csak egyetlen egy) apró technikát, amit majd tudatosan használunk.
 
Lehet, hogy elsőre picit furcsán hangzik, de a másik ok, hogy még a szintentartáshoz sem elég az, ha használjuk a tudásunkat. Amit nagyon jó szinten csinálunk, rutinszerűvé válik, előfordulhat, hogy már nem is gondolkodunk, hanem automatikusan húzzuk elő az eszköztárunkból. Lehet, hogy te is kaptad már azon magad, hogy utólag gondolkodtál el egy szituáción, hogy miért is úgy viselkedtél benne. Ilyenkor én pl. azt szoktam mondani, hogy "momentán jó ötletnek tűnt". :) Nagy valószínűséggel valamilyen automatikussá vált készséget használhattunk, de nem tudatosan, hanem inkább megszokásból. Úgy tűnik tehát, hogy nemcsak az kopik el, amit tudunk, de nem használunk, hanem az is, amit minden nap használunk ugyan, de nem tudatosan. Egyszerűen azért, mert nem is tudjuk, hogy használjuk; nem tudunk összefüggést felfedezni a szituáció és a használt készség között.

Hogyan fejlesztik magukat a legjobbak?

Te is találkozhattál már olyan jelenséggel, hogy két ember ugyanannyit gyakorolt, de végül nem ugyanoda jutott. Mi lehet a különbség? Egyrészt jelenthet az is differenciát, hogy az egyikük tehetségesebb volt a másiknál, másrészt az is lehet, hogy a sikeresebb ember hatékonyabban gyakorolt. Nem keményebben, nem hosszabban, hanem hatékonyabban.
 

Ha többet és keményebben gyakorolunk, potenciálisan összességében
rosszabbak leszünk, mintha kevesebbet gyakoroltunk volna.


Tegyük fel, hogy valamilyen szinten megtanultunk zongorázni. Majd a fejlesztésünk érdekében sok időt öltünk a gyakorlásba. A sok gyakorlás hatására már elfogadhatóan zongorázunk, de egy ponton túl hiába gyakorlunk ugyanúgy, még többet, egyszerűen nem leszünk jobbak. Másképp fogalmazva, a sok gyakorlás ellenére pont olyan középszerűek maradunk, mint voltunk. Miért leszünk potenciálisan rosszabbak? Azért, mert ha több olyan dolog is van, amit középszerűen (vagy elfogadhatóan) végzünk és az időnk jelentős részét ezeket fényezgetésével töltjük, akkor több dolog esetében tapasztalhatjuk a fenti jelenséget, azaz több dologban torpanunk meg. Így aztán kevesebb dolog lesz, ami a C dobozba kerülhet, amiben igazán kiválóak lennénk. Mondhatni, hogy befektetett egységnyi idő megtérülése elég rossz lesz.

Tavaly visszautasítottunk egy nagyobb volumenű megkeresést egy potenciális ügyféltől. Elsőre úgy tűnt, jó gyakorlás lehet a fiatalabb munkatársaink számára. De aztán Tamás kollégám feloldotta a dilemmát: "Minek gyakoroljanak a fiatalok egy rosszul kitalált projekten, amikor ezt egy jón is megtehetnék?" Így aztán udvariasan visszautasítottuk a lehetőséget. :)
 
A legtöbb középszerű tudású ember legnagyobb problémája az, hogy túl sok mindent tart a B dobozban. Ahelyett, hogy túl sok dolgot próbálnánk egyszerre megtanulni és gyakorolni, ezt a logiát javaslom:

Feliratkozás hírlevélre