Feliratkozás blogértesítőre

Egy konferencián kérdezték a tapasztalatomat, hogy a HR mennyire tud valódi partnere lenni az üzletnek. Többen arról panaszkodtak, hogy a HR vezető sokszor nem is tagja a cég felső vezetésének.
 
Az a meglátásom, hogy a legtöbb HR-es sajnos nem nagyon érti, hogy a cég hogyan csinál pénzt, többnyire csak felszínes ismeretei vannak. Ugyanakkor szeretném megvédeni a HR-eseket, mert azért ez egy fiatal szakma pl. az értékesítéshez vagy pénzügyhöz képest, így reálisan nem elvárható az, hogy pengék legyenek. Így azonban érthetően kiszorulhatnak a közvetlen döntéshozásból.

Ennek ellenére az elvárható lenne, hogy tájékozódjanak, a szakmát körüllengő mítoszokat kritikus gondolkodással közelítsék meg. Sajnos gyakran komolytalanná teszik magukat, megnehezítik a saját helyzetüket azzal, hogy mindenféle igazolatlan ökörségnek felülnek, azzal rontva tovább a helyzetet, hogy még büszkék is erre. Higgyétek el, azért ennyire nem nagy a baj... :)))

Nem célom, hogy bárkit megbántsak, így anoním módon szállnék bele két lábbal ebbe a történetbe, amit különböző közösségi csatornákon terjeszt a cég HR-e:

"Nem kötjük többé az ebet a karóhoz!
Az előremutató gondolkodás vállalatunknál mindig meghozta a kívánt eredményt. Ezért döntöttünk úgy, hogy a Google és az Amazon után mi is beengedjük az irodába dolgozóink kedvenceit. A kezdeményezés nem volt alaptalan, hiszen azon túl, hogy a háziállatoknak nem kell otthon maradniuk az üres lakásban, kutatások bizonyítják, hogy jelenlétükben csökken a stressz, nő a kreativitás, kellemesebb a munkakörnyezet, és szorosabbá válnak a szociális kapcsolatok a kutyusok által generált személyközi interakciók miatt. Ez az Y-generációs munkavállalók számára is kiemelten fontos szempont.
Kutyatartó és kutya nélküli munkatársainkkal együttesen megalkotott szabályrendszer kialakítását követően június 1-jétől nyílt meg a székház és a többi iroda a kutyák számára. Így a kollégák akár megbeszélésekre is magukkal vihetik, és külön elkerített helyen sétáltathatják őket az épületen kívül"

Előrebocsátom, hogy szeretem az állatokat, a kutyusokat is, volt is kutyám és nagyra értékelem a haladó, innovatív gondolkodást is. Nem is lenne semmi baj ezzel a kezdeményezéssel, ha arról szólna, hogy beengedjük a kutyusokat a munkahelyre, mert az olyan vagány. De sajnos itt nem állt meg a szerző, hanem különféle kutatásokra, Amazonra, meg Google-re hivatkozva megindokolta, hogy üzleti előnyöket is hoz a kezdeményezés.

Picit kétkedve olvastam a posztot, ezért rászántam magam és utána néztem kutatásoknak, amikre a szerző hivatkozik. Sajnos beigazolódott néhány félelmem, ami totál komolytalanná teszi ezt az egyébként jópofa kezdeményezést és sajnos a kezdeményezőt is. Eszembe jutott a Macskafogó, amikor Safranek bemutatta Tejfelnek, hogy mit tud az új fejlesztésű robot egér... "Mennyibe is került ez fejlesztés?" - kérdezte, miközben a körmeit villogtatta. :)))

Nézzük, mit is tudhatunk a kutyusokról:

Csökkentik a stresszt vagy sem?

A kutyusok (egyébként más állatokkal is reprodukálható volt) stresszre gyakorolt kedvező hatását a vérnyomás és a szívverés csökkenéséből állapították meg [1-10]. Ugyanakkor számos tanulmány nem tudta ezt a hatást reprodukálni, sőt volt ahol épp a szívverés emelékedését figyelték meg [11-17]. Én ezekből azt látom, hogy nem egyértelmű, hogy a kutyusok hozzájárulnak-e a stressz csökkentéséhez vagy sem.

Mindenkiét vagy csak a gazdikét?

Igazából ez volt az első gondolat, ami gyanút ébresztett bennem. A legtöbb kutatásban az alanyok saját kutyáikkal dolgoztak együtt, ami felveti annak a valószínűségét, hogy a mért kedvező hatások függnek a kutyus és a gazdi közötti érzelmi kapcsolattól. Amennyiben a cégben számottevően kevesebben vannak a kutyatulajdonosok, úgy sajnos a kedvező hatások is csak ebben a kisebb csoportban fognak érvényesülni, a többiek esetében ez egyáltalán nem biztos [18-19].

Szorosabbá válnak-e a szociális kapcsolatok?

Ezt úgy vizsgálták a kutatók, hogy az idegenek között kialakuló beszélgetések mennyiségét figyelték meg: azokat a hölgyeket, akik kutyát sétáltattak utcán, 30%-kal többen szólították meg, mint azokat, akik csak úgy mendegéltek [20-23]. Felhívnám a figyelmet pár fontos tényezőre: ez a jelenség pl. Labradoroknál volt szignifikáns, viszont más fajta kutyáknál (pl. Rottweiler) egyáltalán nem [22]. Azt ugye nem tudjuk befolyásolni, hogy ki milyen kutyát visz be a munkahelyre, így tehát ez a hatás is erősen kérdőjeles.
A másik probléma, hogy ezek a kutatások idegenek között mérték ezt a kedvező hatást, ugyanakkor a munkahelyeken nem vadidegenek dolgoznak, hanem kollégák. Nincs megbízható kutatás arra vonatkozóan, hogy a szociális kapcsolatokat mennyiben erősítenék a kutyák munkakörnyezetben.
Harmadrészt a kutatások jelentős része terápiás (kiképzett) kutyákkal végzett kísérletekről szól, nem háziállatokról. Erősen vitatható tehát az eredmények háziállatokta való kivetítése [24].

Néhány apróság

Az emberek kb. 15–30%-a allergiás reakciókat produkál kutyák és macskák jelenlétében, tehát őket ab ovo kizártuk a remek kezdeményezésünkből [25].

Több kutatás anekdotikus módszerekkel zajlott (megkérdezték az embereket) és nem használt kontroll csoportot, ami erősen vitathatóvá teszi a laboratóriumi körülmények között levont összefüggéseket [26-28].

Egyetlen kutatás sem számolt be hosszú távú hatásról, a legtöbbjük egyszeri, kb. 1 órás vagy rövidebb megfigyelés után hozott konklúziót. Nem tudható, hogy mindezen megfigyelések hosszú távon is érvényesek lennének-e [29-31].

Egy Gallup kutatás arról számolt be, hogy az amerikai emberek 11%-a konkrétan fél a kutyáktól. Tehát ezt a populációt is kizártuk a jótékony kezdeményezésünkből [32].

A kezdeményezők valószínűleg készíthettek olyan tanulmányt is, hogy a kutyák között spontán kialakuló harcoknak milyen kockázata van a munkahelyen [33] vagy a szőnyegcirkálókon ill. a játékaikon való bukdácsolás növeli-e a munkahelyi balesetek számát [34-36].


1. Allen K.M., Blascovich J., Mendes W.B. Cardiovascular reactivity and the presence of pets, friends, and spouses: The truth about cats and dogs. Psychosom. Med. 2002;64:727–739.
2. Cohen S., McKay G. Social support, stress, and the buffering hypothesis: A theoretical analysis. In: Baum A., Taylor S.E., Singer J.E., editors. Handbook of Psychology and Health. Volume 4 Lawrence Erlbaum Associates; Hillsdale, NJ, USA: 1984. 
3. Park K., Wilson M.G., Lee M.S. Effects of social support at work on depression and organizational productivity. Am. J. Health Behav. 2004;28:444–455. doi: 10.5993/AJHB.28.5.7.
4. Sinokki M., Hinkka K., Ahola K., Koskinen S., Kivimäki M., Honkonen T., Puukka P., Klaukka T., Lönnqvist J., Virtanen M. The association of social support at work and in private life with mental health and antidepressant use: The health 2000 study. J. Affect. Disord. 2009;115:36–45. doi: 10.1016/j.jad.2008.07.009.
5. Dunn E.C., Wewiorski N.J., Rogers E.S. A qualitative investigation of individual and contextual factors associated with vocational recovery among people with serious mental illness. Am. J. Orthopsychiatry. 2010;80:185–194. doi: 10.1111/j.1939-0025.2010.01022.x.
6. Allen K.M., Blascovich J., Tomaka J., Kelsey R.M. Presence of human friends and pet dogs as moderators of autonomic responses to stress in women. J. Personal. Soc. Psychol. 1991;61:582–589. doi: 10.1037/0022-3514.61.4.582.
7. Polheber J., Matchock R. The presence of a dog attenuates cortisol and heart rate in the trier social stress test compared to human friends. J. Behav. Med. 2013;37:860–867. doi: 10.1007/s10865-013-9546-1.
8. Kamarck T.W., Manuck S.B., Jennings J.R. Social support reduces cardiovascular reactivity to psychological challenge: A laboratory model. Psychosom. Med. 1990;52:42–58. doi: 10.1097/00006842-199001000-00004.
9. Friedmann E., Thomas S.A., Cook L.K., Tsai C., Picot S.J. A friendly dog as potential moderator of cardiovascular response to speech in older hypertensives. Anthrozoös. 2007;20:51–63. doi: 10.2752/089279307780216605.
10. Barker R.T., Knisely J.S., Barker S.B., Cobb R.K., Schubert C.M. Preliminary investigation of employee’s dog presence on stress and organizational perceptions. Int. J. Workplace Health Manag. 2012;5:15–30. doi: 10.1108/17538351211215366.

11. Grossberg J.M., Alf E.F., Vormbrock J.K. Does pet dog presence reduce human cardiovascular responses to stress? Anthrozoös. 1988;2:38–44. doi: 10.2752/089279389787058253.
12. Gaydos L.S., Farnham R. Human-animal relationships within the context of Rogers’ principle of integrality. Adv. Nurs. Sci. 1988;10:72–80. doi: 10.1097/00012272-198807000-00010.
13. Hansen K.M., Messinger C.J., Baun M.M., Megel M. Companion animals alleviating distress in children. Anthrozoös. 1999;12:142–148. doi: 10.2752/089279399787000264.
14. Nagengast S.L., Baun M.M., Megel M., Leibowitz J.M. The effects of the presence of a companion animal on physiological arousal and behavioral distress in children during a physical examination. J. Pediatr. Nurs. 1997;12:323–330. doi: 10.1016/S0882-5963(97)80058-9.
15. Straatman I., Hanson E.K.S., Endenburg N., Mol J.A. The influence of a dog on male students during a stressor. Anthrozoös. 1997;10:191–197. doi: 10.2752/089279397787001012.
16. Vormbrock J.K., Grossberg J.M. Cardiovascular effects of human-pet dog interactions. J. Behav. Med. 1988;11:509–517. doi: 10.1007/BF00844843.
17. Wilson C.C. The pet as an anxiolytic intervention. J. Nerv. Ment. Dis. 1991;179:482–489. doi: 10.1097/00005053-199108000-00006.
18. Wells M., Perrine R. Critters in the cube farm: Perceived psychological and organizational effects of pets in the workplace. J. Occup. Health Psychol. 2001;6:81–87. doi: 10.1037/1076-8998.6.1.81.
19. Payne E., Bennett P.C., McGreevy P.D. Current perspectives on attachment and bonding in the dog–human dyad. Psychol. Res. Behave. Manag. 2015;8:71–79. doi: 10.2147/PRBM.S74972.

20. Tarkan L. The Perks of Bringing Your Pet to Work. [(accessed on 24 March 2017)]; Available online: http://www.foxnews.com/health/2013/06/18/perks-bringing-your-pet-to-work.html.
21. Wells D.L. The facilitation of social interactions by domestic dogs. Anthrozoös. 2004;17:340–352. doi: 10.2752/089279304785643203.
22. Guéguen N., Ciccotti S. Domestic dogs as facilitators in social interaction: An evaluation of helping and courtship behaviors. Anthrozoös. 2008;21:339–349. doi: 10.2752/175303708X371564.
23. Mader B., Hart L.A., Bergin B. Social acknowledgments for children with disabilities: Effects of service dogs. Child Dev. 1989;60:1529–1534. doi: 10.2307/1130941.
24. Fine A.H.  Handbook on Animal-Assisted Therapy: Theoretical Foundations and Guidelines for Practice. 3rd ed. Elsevier; San Diego, CA, USA: 2010.
25. Asthma and Allergy Foundation of America Pet Allergies: Are You Allergic to Dogs or Cats? [(accessed on 24 March 2017)]; Available online:  http://www.aafa.org/display.cfm?id=9&sub=18&cont=236

26. Stern C., Chur-Hansen A. Methodological considerations in designing and evaluating animal-assisted interventions. Animals. 2013;3:127–141. doi: 10.3390/ani3010127.
27. Chur-Hansen A., Stern C., Winefield H. Gaps in the evidence about companion animals and human health: Some suggestions for progress. Int. J. Evid. Based Healthc. 2010;8:140–146. doi: 10.1111/j.1744-1609.2010.00176.x.
28. Borrego J.L.-C., Franco L.R., Perea Mediavilla M.A., Piñero N.B., Roldán A.T., Picabia A.B. Animal-assisted interventions: Review of current status and future challenges. Int. J. Psychol. Psychol. Ther. 2014;14:85–101.

29. Milgate N., Innes E., O’Loughlin K. Examining the effectiveness of health and safety committees and representatives: A review. Work. 2002;19:281–290.
30. Newbury S., Blinn M.K., Bushby P.A., Cox C.B., Dinnage J.D., Griffin B., Hurley K.F., Isaza N., Jones W., Miller L.  Guidelines for Standards of Care in Animal Shelters. Association of Shelter Veterinarians; Corning, NY, USA: 2010. 
31. Michigan State University Animal Legal & Historical Center. [(accessed on 24 March 2017)];Available online:  http://animallaw.info.
32. Brewer G. Snakes Top List of Americans’ Fears. [(accessed on 24 March 2017)]; Available online: http://www.gallup.com/poll/1891/snakes-top-list-americans-fears.aspx.

33. American Kennel Club Canine Good Citizen. [(accessed on 28 March 2016)]; Available online: http://www.akc.org/dog-owners/training/canine-good-citizen/
34. Willmott H., Greenheld N., Goddard R. Beware of the dog? An observational study of dog-related musculoskeletal injury in the UK. Accid. Anal. Prev. 2012;46:52–54. doi: 10.1016/j.aap.2011.10.004.
35. Stevens J.A., Teh S., Haileyesus T. Dogs and cats as environmental fall hazards. J. Saf. Res. 2010;41:69–73. doi: 10.1016/j.jsr.2010.01.001.
36. Delta Society . Minimum Standards for Service Dogs. Delta Society; Sydney, Australia: 2002.

 

Hogyan teszi komolytalanná magát a HR?

 

2018-06-13

Feliratkozás hírlevélre


Összességében

Nem konkrétan ezen példa miatt írtam ezt a posztot, hanem azt szerettem volna bemutatni, hogy HR-es szakemberként a hitelességünket hogyan tudnánk növelni az üzleti döntéshozók szemében. Lehetett volna más példa is, mint pl. a csocsóasztal vagy a kreatív tárgyaló jótékony hatása.

Van sok jópofa kezdeményezés, hajrá, biztatok mindenkit az innovációra! Emellett óva inteném a szakmát attól, hogy azzal próbáljuk igazolni a státuszunkat, hogy megalapozatlan kutatásokra, anekdotákra  hivatkozunk. Elegendő lenne annyit mondani, hogy beengedjük a kutyusokat, mert az olyan jófejség vagy kiszíneztük a tárgyalót, mert így szebb (és ettől nem lesz kreatívabb senki, aki beül 1 órára).

Azért arra kíváncsi lennék, hogy melyik volt az az üzleti probléma, amire a kutyusok beengedése lett a válasz? Képzeljézek el, milyen lehetett a többi opció, amit elvetettek... :))))))

Tamás kollégámat idézve: "Mindenki jó valamire, ha másra nem, elrettentő példának."